180 év alatt lakhatóvá tettek egy egész szigetet az Atlanti-óceánban

180 év alatt lakhatóvá tettek egy egész szigetet az Atlanti-óceánban

által Norbert S
0

180 év alatt tettek lakhatóvá egy atlanti-óceáni szigetet

Az Atlanti-óceán déli részén fekvő Ascension-sziget közel 180 év leforgása alatt kopár, száraz sziklaból buja, zöld vidékké alakult, ahol ma már növények és állatok sokasága él. A folyamat szép példája lehet annak, hogyan fordítható vissza az elsivatagosodás, és tanulságul szolgálhat a klímaváltozás elleni küzdelemben is.

A sziget az Atlanti-óceánban található, mintegy 1600 kilométerre Afrika, és nagyjából 2250 kilométerre Brazília partjaitól. Közigazgatásilag a Nagy-Britanniához tartozó Szent Ilona, Ascension és Tristan da Cunha tengerentúli terület része, székhelye a nyugati parton fekvő Georgetown. A vulkanikus eredetű sziget a Közép-Atlanti-hátsághoz tartozó tenger alatti vulkán csúcsa, legmagasabb pontja a 859 méteres Green Mountain. Kialakulása nagyjából egymillió évvel ezelőttre tehető, egyetlen kikötésre alkalmas öble a nyugati parton lévő Clarence Bay.

A szigetet az európaiak a 16. század elején fedezték fel, nevét Afonso de Albuquerque portugál hajós adta neki, aki 1503-ban, Jézus mennybemenetelének napján pillantotta meg. Később hajótörötteknek adott menedéket, majd börtönszigetként használták. Csak 1815-ben népesült be, amikor brit helyőrséget telepítettek ide, hogy Napóleont figyeljék a közeli Szent Ilona szigetén.

A fiatal Charles Darwin 1836 nyarán járt a szigeten, botanikus barátjával, Joseph Hookerrel pedig 1850-től kezdtek növényeket telepíteni a világ minden tájáról származó fajtákból. Hooker a talaj minőségét akarta javítani, Darwint pedig lenyűgözte a táj kopársága, amelyet „csupasz rútságnak” nevezett. A betelepített növények hatására az addig kihalt kősivatag burjánzásnak indult, és a sziget a hajók és a hírközlés fontos megállóhelyévé vált, a brit királyi haditengerészet élelmiszerraktárként is használta.

Kevesebb mint két évszázad alatt az Ascension kopár tájából buja esőerdő lett, amely eukaliptusztól, bambusztól, banánfáktól és szedertől hemzseg. A tudósok állatokat is vittek a szigetre: rovarokat, patkányokat és macskákat, így az egykor sivár vidéket emberi lakhatásra alkalmassá tették.

Ma sokan a sivatagosodás elleni küzdelem lehetséges példáját látják a történetben. Victor Maull, a barcelonai Pompeu Fabra Egyetem doktora szerint az Ascensionon keresztül megérthető, hogy vissza lehet-e fordítani a környezeti összeomlást. A nagyjából 55 négyzetkilométeres szigeten Darwin látogatása idején is éltek őshonos fajok, ezeket azonban mára szinte teljesen kiszorították az invazív növények. Az egyik őshonos példányt, a petrezselyempáfrányt 2009-ig kihaltnak hitték, akkor azonban a kutatók négy, sziklához kapaszkodó növényt találtak. A szigeten ma olyan fajok – bambusz, eukaliptusz, fikusz – szokatlan kombinációi élnek együtt, amelyek máshol természetes módon soha nem növekedtek volna egy ökoszisztémában.

Az Ascension története két tanulsággal szolgál. Egyrészt megmutatja, hogy a szándékos beavatkozás segíthet feltartóztatni az elsivatagosodást, másrészt figyelmeztet arra, mi veszhet el – például őshonos fajok –, ha az emberek egy egyedülálló ökoszisztémát a saját szükségleteiknek megfelelően alakítanak át.

Ezt is kedvelheted