Rejtélyes hotelszoba, és egy majdnem halálos ütés sem állította meg Rockyt diadalútján
A mentőrepülőgép éjjel vitte a világsztárt kórházba, azonnal intenzív ápolást kapott. Néhány napra végzetesen összekeveredett a film és a valóság: ki ütött, miért ilyen erősen? Sylvester Stallone csattanós választ adott – máig százmilliókat termel dollárban. De hol van Rocky az utolsó fellépése előtt? A helyszínen, Las Vegasban is kerestük a választ, de a történet Buenos Airesből indult.
Las Vegasban, a világhírű Strip déli részén a Mandalay Bay uralja a teret, a hotel, amely forradalmasította a várost. Mintegy 30 évvel ezelőtt a centrumtól délre építették, s először kínált a nyerő automaták városában mást is, mint a többi: színvonalas gasztronómiát, élményfürdőt és sportot. Egymilliárdot fektettek be, és megépítettek egy 8000 férőhelyes sportarénát, amelyet Luciano Pavarotti koncertjével nyitottak meg. A hotel leghíresebb története mégis a kemény emberek küzdelméről szól a kamerák előtt.
A történet Buenos Airesben folytatódik, ahol 2010. március 5-én késő este érkezünk vissza az Etoile Hotelbe egy elegáns konferenciateremből. A város a maga európai gyökereiből táplálkozó előkelőségével ejti foglyul az embert, a tangó pedig ott van mindenütt: a klubok meleg, szivarfüstös termeiben éppúgy, mint a főváros közparkjaiban, ahol a helyiek csak úgy táncra perdülnek.
Buenos Aires egyik legelőkelőbb helyén, a Ranelagh golfklubban találkozom Brian Lassennel, az ausztrál főpilótával, aki az amerikai szórakoztatóipar kevéssé ismert kulisszatitkairól mesél. Szívesen mesél távoli útjairól, magánemberként is sokat utazik, és alapított egy golfszervezetet a pilóták számára, így gyakori vendég lett Las Vegasban is. Innen kanyarodunk a Mandalay Bayhez és Sylvester Stallonéhoz, aki öt rendkívül sikeres Rocky film után Las Vegasban fog neki a hatodik, utolsó eposz döntő jelenetének forgatásához.
1979-ben jön a második rész, amelyben Rocky világbajnok lesz, majd a folytatások már inkább a látvánnyal hódítanak. A Rocky IV-ben 1985-ben, a szovjet-amerikai szembenállás csúcspontján a csillag-sávos lobogóért ont vért egy óriással, akit a filmben Ivan Dragonak hívnak, és aki a legszófukarabb ikonikus szereplője a filmtörténelemnek: mindössze 46 szót mond 91 perc alatt. A valóságban a svéd óriás Dolph Lundgren alakítja, aki a halál torkába küldi Stallonet.
Sly ekkor már író-rendező-főszereplő, de azt szeretné, ha a bunyózás eredetinek tűnik a vásznon. „Ne színészkedj, próbálj meg tényleg kiütni az első egy-két percben!” – szól oda a svéd hústömegnek, aki nem kéreti magát. A felvételeket Kanadában, Vancouverben rögzítik. Már az elején brutális ütést mért Stallone mellkasára, a stáb felszisszen, de a bajt ekkor még nem érezni. Sly a hotelbe megy, de éjjel rosszul lesz, vérnyomása 240 fölé ugrik. Mint kiderül, az ütés következtében a színész szíve nekiütközött a szegycsontjának, a szívburok megrepedt. Mentőrepülőgéppel szállítják a kaliforniai Santa Monica-i Saint John’s kórházba, ahol négy napig fekszik az intenzív osztályon; az orvosok szerint a sérülése olyan, mintha egy autóban ülve frontálisan ütközött volna.
A Rocky IV 28 milliós költségvetése mellett 300 millió dollárt hoz, amivel 20 éven át tartja a legnagyobb, sport témájú film világcsúcsát. A búcsú aztán 2005 decemberében következik el Las Vegasban, a Mandalay Bay hotel sportcsarnokában: ez a hatodik Rocky sztori, a Rocky Balboa – 24 milliós költségvetés, 156 millió dolláros bevétel. A filmben Sly a 901-es szobában készül fel a döntő ütközetre. Csakhogy amikor évek elteltével bemegyek a szállodába és érdeklődöm, 901-es szoba nincs, más a számozási rendszer. A filmben látott 901-es jelzés tehát aligha létezhetett, már csak azért sem, mert ezeket a felvételeket stúdióban rögzítették.
Brian Lassen amerikai pilótatársaitól hallotta a hiteles sztorit, akik ott voltak a forgatáson. Az egyikük, akit csak „Bobby a Rocky” néven emlegettek, mert imádta a figurát és a bokszot, az elsők között kapott jegyet, ott ült a nézők között – de nem volt telt ház. A kamerák előtti sorokat bokszőrültekkel töltötték meg, a többibe felfújható bábukat helyeztek, akiknek nem kellett külön gázsi, ha elhúzódott a forgatás. A lényeg, hogy négyszer vették fel az utolsó jelenetet – négyféle befejezéssel –, a közönség pedig nem tudta, melyik kerül be a filmbe. A hivatalos verziót egy éven át jegelik, s csak a 2006-os bemutatón hozzák nyilvánosságra. Eszerint Rocky pontozásos vereséget szenved, pontosan úgy, mint az első filmben 30 évvel korábban.
