Titkos társulati ülést tartottak a Budapesti Operettszínház dolgozói
Titkos társulati ülést tartottak hétfőn a Budapesti Operettszínház dolgozói. A megbeszélést megelőzően a társulat tagjai a közösségi médiában tették közzé akciójukat: ujjaikkal O betűt formázva készítettek szelfiket, és azt írták, nem vesznek részt az Operett Forgatagon, amivel szolidaritásukat fejezik ki a színház vezetősége ellen tiltakozók iránt.
A bejegyzést a dolgozók közül többen is megosztották, köztük Gubik Petra, Janza Kata és Peller Károly. Az intézmény igazgatója, Kiss-B. Atilla korábban úgy nyilatkozott, a társulatnak csak egy szűk része elégedetlenkedik, holott a vezetőségnek címzett nyílt levelet már nyáron több mint ötven dolgozó aláírta.
A színház öt tagja azt állította, hogy az elégedetlenek ötvennél jóval többen vannak, sokan viszont még mindig tartanak a retorzióktól. Az egyik színész szerint „az Operett társulata soha nem állt még ki ennyire magáért”.
Peller Anna: vérzik a szíve a színházáért
Peller Anna is részt vett a hétfői társulati ülésen, és közölte, szinte minden szektor képviseltette magát a megbeszélésen, mert minden területen érzékelnek szakmaiatlanságokat. A színésznő úgy fogalmazott, vérzik a szíve a színházáért.
Vásári Mónika szerint az Orbán János Dénesnek kifizetett százmilliók csak katalizálták a tiltakozásokat, valójában már a 2023-as igazgatóválasztásnál jelezték elégedetlenségüket, amikor a tagság több mint kétharmada a posztot öt év után újra megpályázó Kiss-B. Atilla ellen szavazott. A kormányváltást követően megkeresték az illetékes szaktárcát, és a szakszervezettel együtt azt kérték, hogy gazdasági és szakmai szempontok alapján világítsák át az intézményt, de egyelőre nem kaptak választ.
„Már nyolc évünk ráment erre. Azt szeretnénk elérni, hogy a minisztérium előrevegye az ügyünket” – közölte egy, neve elhallgatását kérő színész.
Alacsony előadásszámok, visszaeső színvonal
A dolgozók fő problémái közé tartozik, hogy forráshiányra hivatkozva építették le a bemutató- és előadásszámot, öt év alatt megfeleződött az előadások száma, pedig az állami támogatás kétmilliárd forinttal nőtt. A színészek szerint a nézőszám is alaposan megcsappant, és a színház új produkcióinak művészi minősége is jelentősen visszaesett.
Alacsony fizetésekről is beszámoltak: az igazgató állítása szerint hét év alatt több mint a duplájára emelkedtek a személyi juttatások, ezt azonban Vásári Mónika cáfolta, bár jogi okok miatt nem hozhatják nyilvánosságra fizetésüket. Szerinte néhány alkotó a jogdíjakból való részesedése miatt felhúzza az átlagbéreket.
A társulat problémának tartja azt is, hogy olyan igazgató vezeti az intézményt, aki korábban részt vett zaklatási esetek eltussolásában. 2020-ban több munkatárs állította, hogy a Kiss-B. mellett dolgozó ügyvezető igazgató, Kriza Zsigmond szexuálisan zaklatta és verbálisan bántalmazta őket. A sértettek szerint többször kértek segítséget Kiss-B.-től, aki nem segített.
A dolgozók a párbeszéd hiányát is kifogásolják: az igazgató azt állítja, minden alkalommal megválaszolja a felmerülő kérdéseket, a dolgozók szerint viszont sokszor még azt sem tudják, milyen produkcióban fognak játszani.
További gyűlések várhatók
A dolgozók egyelőre nem terveznek drasztikusabb lépést a nyílt leveleknél és a közösségi akcióknál, mert ha nem lépnének színpadra, azzal csak a nézők járnának rosszul. Úgy vélik, most már elég tiltakozó van ahhoz, hogy ne tartsanak a vezetőség retorzióitól, és folytatják a gyűléseket.
A társulat a legjobb megoldásnak azt tartaná, ha Kiss-B. Atilla lemondana, de egy tag szerint ez már csak az igazgató küldetéstudata miatt sem fog megtörténni. A másik lehetőség szerintük az lenne, ha a minisztérium eltávolítaná Kiss-B.-t, megbízott igazgatót nevezne ki, majd rendes igazgatói pályázatot írnának ki. Peller Anna szerint nemcsak az igazgató személyéről van szó, hanem az operettszínházi tradíciót kellene megmenteni. „Ez a színház nem olyan régen még Európa-szerte elismert intézmény volt. Bűn lenne elveszni hagyni azt a szellemiséget, amit a Latabárok és Honthy Hannák alapoztak meg.”
