Egy Nobel-díj, amin tíz éve vitatkozik a világ
Bob Dylan, a legendás amerikai dalszerző napra pontosan tíz évvel ezelőtt, 2016. október 13-án nyerte el az irodalmi Nobel-díjat. Díjazása jelentős vitákat váltott ki, és több meghatározó kritikus, valamint irodalmi személyiség is értetlenül állt a Svéd Királyi Akadémia döntése előtt.
Napra pontosan tíz évvel ezelőtt bombaként robbant a hír, hogy az irodalmi Nobel-díjat egy zenész, Bob Dylan kapta. Az indoklás szerint új irodalmi kifejezési módjai miatt, amelyekbe beépítette az amerikai zenei hagyományokat. Már a bejelentés pillanatában felmerült, hogy egyáltalán megérdemli-e a létező legrangosabb irodalmi elismerést. Sara Danius, az akadémia 2019-ben elhunyt elnöke riporteri kérdésre azt mondta közvetlenül a bejelentés után, hogy természetesen megérdemli a Nobel-díjat, hiszen éppen az előbb kapta meg.
Danius szerint Dylan az angolszász irodalom nagyszerű költője, és már 54 éve folyamatosan újra feltalálja magát. Az akadémia vezetője az 1966-os Blonde On Blonde című albumot ajánlotta azoknak, akik a korszakalkotó dalszerző munkásságát meg szeretnék ismerni. Mivel Dylant elsősorban zenésznek, nem pedig írónak tartják és tartották, Danius azzal érvelt a bejelentés idején, hogy dalszövegeinek és verseinek művészi hatókörét nem lehet beskatulyázni.
„Rájöttem, hogy még mindig olvassuk Homéroszt és Szapphót, pedig a műveiket 2500 évvel ezelőtt írták. Alkotásaikat előadásra szánták, gyakran hangszerekkel együtt, mégis fennmaradtak a könyvek lapjain. Élvezzük a költészetüket, és azt hiszem, Bob Dylan megérdemli, hogy költőként olvassuk” – érvelt Danius.
Miért nem utasítja vissza?
Bob Dylan díjazása jelentős vitát váltott ki a nemzetközi irodalmi közéletben. Irvine Welsh író, a Trainspotting szerzője annak ellenére, hogy Dylan-rajongó, elhibázott lépésnek tartotta a díj odaítélését. „Ez egy rosszul kitalált nosztalgiadíj, amelyet szenilis, gagyi hippik avas gyomrából ragadtak ki” – fogalmazott. Will Self író úgy látta, hogy az irodalmi Nobel-díj inkább kompromittálja Dylant, mintsem emeli a rangját. Az elismerést az alapjául szolgáló fegyver- és robbanóanyag-vagyon miatt is bírálta. Jean-Paul Sartre példáját emlegette, aki egyszerűen visszautasította az elismerést.
A világhírű brit író, Hari Kunzru szintén élesen reagált: a döntést Barack Obama Nobel-díjához hasonlította, amelyet szerinte azért ítéltek oda, mert Obama nem George W. Bush volt. Ez a reakció a díj szakmai indokoltságát és a Nobel-bizottság döntési logikáját is megkérdőjelezte. Ron Charles író, kritikus, a The Washington Post publicistája arról értekezett (meglehetősen ironikusan), hogy az amerikai irodalom nagy prózaírói – például Don DeLillo és Philip Roth – helyett egy zenész kapta az elismerést. Ugyanakkor elismerte, hogy Dylan dalszövegeinek irodalmi értéke mellett is lehet érvelni.
Életre szóló inspiráció
A kritikus hangok mellett sokan az örömüket fejezték ki. Salman Rushdie arról beszélt, hogy örül Dylan győzelmének, hozzátéve, hogy dalszövegei egész életében inspirációt jelentettek számára. „Az irodalom határai egyre szélesednek, és izgalmas, hogy a Nobel-díj ezt elismeri. A napot a Mr. Tambourine Man, a Love Minus Zero/No Limit, a Like a Rolling Stone, az Idiot Wind, a Jokerman és a Tangled up in Blue lejátszásával kívánom tölteni” – mondta Rushdie.
Seamus Perry professzor, az Oxfordi Egyetem angol tanszékének vezetője Dylan tehetségét Alfred Lord Tennyson költő tehetségéhez hasonlította, „reprezentatívnak, mégis teljesen egyéninek, emberségesnek, dühösnek, viccesnek és ugyanakkor gyengédnek” nevezve, „valójában teljesen önmaga, egyike a nagyságoknak”. Andrew Motion koszorús költő szerint a díj „Dylan zsenialitásának csodálatos elismerése volt. Ötven éven át hajlította, csábította, ugratta és győzködte a szavakat lírai és narratív formákká, amelyek egyszerre rendkívüliek és elkerülhetetlenek”. Joyce Carol Oates arról beszélt, hogy Dylan munkásságát irodalomnak tekinti, és dicsérte az akadémia ihletett és eredeti döntését. „Kísérteties zenéje és dalszövegei mindig is a legmélyebb értelemben irodalminak tűntek” – mondta.
Bob Dylanről legutóbb 85. születésnapja alkalmából írtunk.
