Nem vagyok én egy 92 éves szerzetes, tévedés történt

Nem vagyok én egy 92 éves szerzetes, tévedés történt

által Norbert S
0

Nem egy 92 éves szerzetes vagyok

Ajahn Sumedho 92 éves szerzetes, a théraváda buddhizmus egyik legnagyobb élő alakja. Tanítóbeszédét 2026. október 19-én mondta el az Amaravati Buddhista Kolostorban.

A beszéd középpontjában a csend és a tiszta tudatosság áll. A szerzetes szerint a templomot is azzal a szándékkal építették, hogy helyet teremtsenek a csend számára, mert a világ rendkívül zajos, és az ember elméje is tele van nézetekkel, véleményekkel, tetszéssel és nemtetszéssel. A külső és belső zaj mögött azonban ott van a tiszta tudatosság csendje.

A tudatosság szót a tiszta tudatosságra érti, nem arra, amikor valamely tárgyra próbálunk figyelni. Hasonlattal élt: olyan ez, mintha kinyitnánk egy börtön ajtaját, és szabadon engednénk az összes rabot – amikor valamennyien elhagyták a börtönt, csak a csend marad.

Rámutatott a kondicionáltságra is: a megszokás miatt kötődünk mindenféle észleléshez. A férfiak és nők közötti különbségekből, az országok közötti ellentétekből, a konfliktusokból származó problémák végtelenje mind a különbségekről szól, arról, hogy az egyik csoport egyféleképpen látja önmagát, a másik egészen másképpen. Ami mindannyiunkat összeköt, az a tiszta tudatosság, a tiszta éberség.

Az ego az első a tíz bilincs között, a személyiség nézete. A személyiség érzelmi szokásokból, hiedelmekből és a születés után elsajátított dolgokból áll, és nem mond igazat arról, ki vagy mi vagyunk valójában. Még az egypetéjű ikrek személyisége is eltér. A közösségben felmerülő személyes problémák is a személyiségből fakadnak.

Nem a személyiség elnyomásáról van szó, hanem arról, hogy hajlandók legyünk tudatában lenni annak: a személyiség mesterséges képződmény. A szavak sem határozzák meg, kik vagyunk – nem az a személy vagyunk, akinek gondoljuk magunkat, vagy akinek mások mondtak minket.

A szerzetes felidézett egy reggelt a chithursti kolostorban, amikor teljes csendben, a jelen pillanatban meditált, majd mosolygás nélkül lépett a fogadóterembe. A vendégeket ez nagyon felzaklatta, pedig ő a boldogság állapotában volt. Az emberek a külső megjelenés alapján ítélnek, és ha valaki mogorván néz ránk, az egész napunkra hatással lehet.

Érzékeny lények vagyunk: érezzük a meleget és a hideget, a nappalt és az éjszakát, a dicséretet és a bírálatot, az erőt és a fáradtságot. A fák levelei most váltanak színt, és néhány hét múlva lehullanak. Ha tudatában vagyunk ennek, felismerhetjük, mennyire üresek valójában a formák.

„Én már nagyon öreg vagyok, ez a forma is olyan, mint amikor közeledik a hideg tél” – fogalmazott. A szerzetesi életben és a meditációban eltöltött évek lehetőséget adtak neki annak felismerésére, hogy nem egy 92 éves buddhista szerzetes: ezek csupán konvenciók. Az érzéki világ mégis nagyon is valóságosnak tűnik, a formák világa tele van különbségekkel, de a csendben nincsenek különbségek.

Ez az ösvény nem mutatható meg fizikai dologként, hanem itt és most válik nyilvánvalóvá, az időben és az időtlenségben. Ez a Dhamma, a halhatatlan valóság – ami valójában mindannyian vagyunk. Amit viszont megragadunk és amivel azonosítjuk magunkat, azok mind üres formák, amelyek a tudatosságban jelennek meg.

Senki sem tagadhatja, hogy létezik szenvedés – még a legvilágiasabb, legtudatlanabb ember sem. A szenvedés megértése azt jelenti, hogy megfigyeljük itt és most: a félelmet, a haragot, a neheztelést, a kételyt, az aggodalmat, a szorongást. A reggeli hírek hallgatásakor felidézte az ukránok rendkívül hideg télre való készülődését, és hálásnak érezte magát, hogy egy kellemesen fűtött kunyhóban lehet Angliában.

Aggódhatunk a jövő miatt, vagy tölthetjük napjainkat a múlt miatti bűntudattal. De itt és most van a tiszta tudatosság, amely nem meleg és nem hideg, nem éhes és nem jóllakott, nem boldog és nem szomorú. A jövővel kapcsolatos szorongás és a múlt miatti bűntudat jön és megy – türelmesen megfigyelhetjük a tiszta tudatossággal. Aki megtanul bízni abban, hogy ő maga a Buddha, nem pedig a szorongásai vagy a bűntudata tulajdonosa, felismeri, hogy az ösvény itt és most van. A Dhamma itt és most válik nyilvánvalóvá, időtlenül.

„Ne higgyétek el egyszerűen azt, amit mondok, mert ezek csak szavak. De nem a szavakra mutatok rá, hanem az itt és mostra” – zárta beszédét.

Ezt is kedvelheted