Az amerikai elnök megalázta, a brit miniszterelnök kihasználta, mégis hős lett
A De Gaulle: Az ellenállás hajnala francia, belga és amerikai alkotás, amelyet dokudrámaként határoztak meg, de valójában háborús film, amely dramatizált formában próbálja megjeleníteni Charles de Gaulle karakterét. Antonin Baudry rendező a francia tábornok személyében megalkotta a tökéletesen tökéletlen francia hőst.
Simon Abkarian alakításában De Gaulle szinte végig robotszerű és bádogarcú, gyakran inkább makacs és merev katonaként jelenik meg, mégis hős. A film azt mutatja meg, milyen az állhatatosság szimbóluma egy olyan korban, amikor alig akad olyan ember, aki karakán módon szembe merne szállni az autokrata, a demokratikus elveket és az alapvető erkölcsi normákat csupán jelvényként használó állami vezetőkkel.
De Gaulle 1940 nyarán, amikor a francia hadsereg képtelen volt megállítani a náci Németország előrenyomulását, majd Pétain marsall fegyverszünetet kötött Hitlerrel és bábkormányt hozott létre, Londonba menekült. Nem fogadta el a kollaboráns francia kormány megalakulását, szembeszállt Pétain törekvéseivel, ezért távollétében a katonai bíróság dezertálásért és hazaárulásért halálra ítélte.
A film lényegében azt a küzdelmet mutatja be, amelyet De Gaulle ezt követően vívott szinte mindenkivel: az angolokkal, saját honfitársaival és az amerikaiakkal. Winston Churchill brit miniszterelnököt Simon Russel Beale igen vehemens, folyton ivó vagy szivarozó buldogként jeleníti meg, aki csupán hasznos idiótának tekinti De Gaulle-t. Roosevelt amerikai elnök szerint pedig De Gaulle-nak nincs semmiféle felhatalmazása arra, hogy Franciaországot képviselhesse.
A film két történet párhuzamos eseménysora. A főszerep De Gaulle-é, de megismerjük egy fiatalember, Fernand sorsát is, aki gyűlöli a náciokat és rajong De Gaulle-ért. Ő az, akit a történelem Darlan admirális merénylőjeként jegyzett fel. A fiú olyan szépen szeret bele a zsidó lányba, Liviába, hogy ezért a szálért már megérte leforgatni a filmet. Megrendítő látni a kibontakozó, de eleve halálra ítélt szerelmüket, és attól válik csodaszéppé, hogy egy normális világban ez működhetett volna.
A látvány heroikus, a zeneszámok szintén, és mindez egyetlen csatánál ér össze tökéletesen: amikor Koenig tábornok mintegy 3700 idegenlégióssal 1942. május 26. és június 12. között Bir Hakeimnél feltartóztatta Erwin Rommel tízszeres túlerővel támadó német hadseregét, éppen addig, amíg a britek ki tudták menekíteni a térségből a katonáikat.
A De Gaulle: Az ellenállás hajnala pörgős film, észre sem venni, hogy 2 óra és 40 percnyi. Két és fél órányi dramatizált történelemóra, amelyből azt is meg lehet tudni, hogy ha a nagypolitikai érdek úgy kívánja, még a hősökön is át lehet gázolni.
