Minden este kiszökött tüntetni
Terék Anna, a vajdasági költő, színre lépett a Városmajor48 Alapítvány legutóbbi rendezvényén, ahol kendőzetlen őszinteséggel tárta fel személyes és művészi múltját. A magyar költészet napján megtartott esemény Budapest szívében, az Art Department Galériában zajlott, ahol a művész beszélt fiatal éveiről, a politikához és társadalmi változáshoz való kapcsolatáról. Anna múltja mint egy történelmi kaleidoszkóp, amely megmutatta, mit jelent hit és csalódás ugyanazon élete során.
Középiskolásként Anna gyermeki idealizmussal vetette magát bele a Milosevics-rezsim elleni tiltakozásokba. Mindössze 16 évesen kockáztatta mindenét, hogy részt vegyen azokban a tüntetésekben, amelyeket anyja féltő szeretettel próbált megakadályozni, telefonhívásokkal ellenőrizve, hogy életben maradt-e. Minden este rejtőzködő stratégiákat eszelt ki, hogy anyja tudta nélkül szökjön ki, még a kamerákat is elkerülendő, hogy semmiképp se bukjon le. A hősies gyermekből kiábrándult felnőtt lett, aki ma már nem hisz annyira a politikai változások lehetőségében – de a múlt emlékei még mindig élesen visszhangzanak benne.
Egy generáció tapasztalatai
Károlyi Csaba irodalomkritikus, az est moderátora felidézte az újvidéki egyetemek jelenlegi sztrájkjait, amelyeket a hallgatók az oktatás jövőjéért vívnak. Terék ezt örömmel üdvözölte, és a diákok humoros transzparenseit méltatta, amelyek szerinte új életet lehelhetnek a tiltakozások hagyományaiba. „Látom bennük azt az életet, amiért 2000-ben én is harcoltam” – mondta, fiatalos elszántságot és örömöt idézve fel.
Ennek ellenére a költő sötétebb oldalát is megmutatta, amikor a családi nehézségekről beszélt. Anna gyermekkora és fiatalsága az édesapja alkoholizmusának árnyékában telt. Tíz éven át nem beszéltek egymással, de felnőttként visszatért szüleihez, és egy új családi dinamika kialakításába kezdett. Az apjával való kapcsolat új építőköve egy egészen különös szokásban találtatik: a közös televíziós műsorok nézése és Gundel Takács Gábor kritizálása valami közelit és emberit hozott számukra.
Gyászból született versek
Édesapja halála után a költő a „Háttal a napnak” című kötetében küzdött meg a múlt árnyaival. Terék nyíltan elmondta: nem dühből írta költeményeit, hanem válaszokat keresett – önmaga és mások számára egyaránt. A kötet a családi tragédiák feldolgozásának egyedülálló példája lett a magyar irodalomban.
A költészet élni tanít
Az estet egy másik meghatározó alak, Tolnai Ottó emléke árnyékolta be, akit Terék mélyen tisztelt. Bár első találkozása a költő munkásságával elutasítást váltott ki belőle, később Tolnai versei és személye fontos szerepet töltöttek be Terék művészeti fejlődésében. A vajdasági költőt szeretettel „Ottó bácsinak” nevezte, közös élményeik során pedig Tolnai humoros, néha hihetetlen történetei egy új perspektívát adtak a világ számára.
Ma Terék Anna életműve élő tanúbizonysága annak, hogy a költészet milyen mélyen képes áthatni az ember tapasztalatait. Az irodalom számára nem csupán művészeti forma, hanem az élet fonala, ami összeköti a múlt árnyékait a jelen értelmével.
