Az ÉS-kvartett és Lovag Dulcinea kritikája
Kemény István legújabb kötete, a „Lovag Dulcinea – Don Quijote-variációk” a klasszikus Cervantes-regényt dolgozza újra, egy különleges és fordított perspektívából. Az Élet és Irodalom kvartettjén a mű darabokra szedése során elhangzott vélemények egyszerre díjazták a kötet merész koncepcióját és kritizálták a benne található költészet minőségét. A résztvevők – Károlyi Csaba, Margócsy István, Visy Beatrix és Márjánovics Diána – élénk vitát folytattak a verses regény értékeiről és gyengeségeiről.
Kemény István „öregkori lírája”
Margócsy István irodalomkritikus zavarba ejtően egyértelmű állítással kezdte: „Ez messze Kemény István leggyengébb verseskötete.” Véleményét alátámasztva rámutatott, hogy bár a kötet körülbelül 20-25 jó verset tartalmaz, az egész nem áll össze erőteljesen kiemelkedő művé. Margócsy továbbá Kemény munkáját egy idős költő önvallomásaként értelmezte, aki válságban érzi magát. Szerinte a szövegekben visszatérően megjelenik az igyekezet, hogy a költő saját pályáján túllépjen vagy meghaladja korábbi önmagát.
Azt is kifogásolta, hogy Lovag Dulcinea alakja ideológiák szimbólumává válik, amely eltávolodik a Don Quijote eredeti karakterétől, aki konkrét fizikai küzdelmeket folytatott. Margócsy megjegyzése egyértelmű volt: a főhős összevissza bolyongása nem nyújt logikus vagy érthető narratívát.
A könyv koncepciója és pontozás
Károlyi Csaba vezetésével a kritikusok egytől tízig terjedő skálán pontozhatták a művet. Visy Beatrix kilenc pontot adott, elismerve, hogy a könyv világteremtése magával ragadó, és a versek nyelvezete humorral és iróniával teli szabadságot tükröz. Márjánovics Diána viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a kötet különálló ciklusokra és verseire is érdemes figyelni, amelyeket valódi fajsúlyú alkotásoknak titulált. Károlyi Csaba elismerően szólt a könyv szerkezeti erejéről, bár hozzátette, hogy a kötetben található igazán kiemelkedő versekkel adós maradt Kemény.
A Lovag Dulcinea koncepcionális megfordítása
Don Quijote kifordított verziója, Lovag Dulcinea, egy feminista karakter, aki a kortárs világrendre reagálva keresi helyét és küldetését. Visy Beatrix kiemelte, hogy a koncepció, amely szerint a női lovag a globális jelenkor kihívásaival szembesül, friss és érdekes. Ugyanakkor Margócsy rámutatott, hogy a szövegekben megjelenő számos komplex ideológiai és társadalmi problémát a kötet nem dolgozza fel koherens módon. Bár Kemény humorral és szójátékkal fűszerezett iróniát alkalmaz, a történet szerinte nem ér célba.
A közönség és kritikusok ítélete
A budapesti Írók Boltjában tartott előadáson a résztvevők összesített pontjai alapján a kötet nyolc pontot ért el, amely Károlyi szerint magas pontszám egy ilyen terjedelmes mű esetében. A közönség tetszését is begyűjtötte a kötet. Ugyanakkor a kritikusok közötti eltérő interpretációk rávilágítottak arra, hogy a könyv olvasása és értelmezése erőteljesen szubjektív élményt nyújt.
Öregkori líra vagy társadalmi kritika?
Míg Visy Beatrix a kortárs világ ijesztő jelenségeire reflektáló társadalmi kritikaként értelmezte a kötetet, Margócsy nem találta meg benne a globális szociális összefüggéseket. Számára a mű inkább Kesergés és belső válság kifejeződéseként létezett. Az egyetlen dolog, amiben a kritikusok egyetértettek, az az volt, hogy Kemény a struktúrához és a koncepcióhoz továbbra is mesterien ragaszkodik, és ez húzza fel a kötet általános megítélését. Ugyanakkor a nagy, ikonikus versek hiánya visszatérő kritikaként merült fel minden résztvevőnél.
