Abszurd zsibbadás: Bruno Dumont új filmje, A birodalom
A komfortzóna teljes felszámolását ígéri Bruno Dumont friss agyszüleménye, A birodalom, amelyet még a legelszántabb mozirajongók is zavarodott tekintettel hagynak el a vetítések után. Az észak-francia tájak festői nyugalma alatt a jó és a gonosz örök harca zajlik – fénykardokkal, meztelen szeretők üvöltésével és földöntúli erők összecsapásaival megspékelve. A néző számára azonban már az első percektől világos lehet: ez a film nem a könnyen emészthető alkotások közé tartozik.
Kudarc ízű győzelem
Miközben A birodalom a Berlinalén a zsűri Ezüst Medve-díját vihette haza, ami a fesztivál egyik legjelentősebb elismerése, az eladott mozijegyek száma és a nézőtéri reakciók egyaránt alátámasztják: Bruno Dumont filmje távol áll a közönségkedvenc státuszától. A film abszurd humorának és furcsa ritmusának befogadása egy rendkívül szűk réteg türelmét és ízlését célozza. A díj ellenére a film mind kritikusi, mind nézői oldalon vegyes – bár inkább lesújtó – érzelmeket váltott ki.
Egy sokat látott sztori új – és bizarr – formában
A történet alapja a jó és a gonosz klasszikus harca, amely ezúttal egy apró francia tengerparti faluban bontakozik ki. Az Egyesek és a Nullások küzdelme képviseli az emberiséget megmenteni vágyó erényeket, illetve a világot hitványságba taszító démoni erőket. A szereplők sajátos edzésprogramjukkal és szürreális konfliktusaikkal szinte paródiává változtatják az egész narratívát, miközben a nagy összeütközések helyett erotikával túlfűtött jelenetekkel szórakoztatják – vagy sokkolják – a nézőket.
Szerelmi háromszög, nyílt színi extázis és érthetetlen mellékszereplők
A történetben feltűnő szerelmi háromszög Line, Jony és Jane kapcsolatarcai között forrong, ahol a szándékosan túltolt jelenetek aligha hagynak teret a finomságoknak. Nyilvános szex, vad kiabálások és abszurd drámai elemek váltakoznak a filmben, miközben két csendőr, akiknek a jelenléte dramaturgiailag semmilyen értékkel nem bír, igyekeznek valamiféle nyomozást színlelni. Az alkotók szándéka vagy hibája is lehet mindez, de a végeredmény biztosan nem könnyen feldolgozható a széles közönség számára.
A Star Wars és Dűne keveréke, vidéki díszletek között
A film vizuális világa egyszerre merít a hollywoodi sci-fi ikonográfiából és a vidéki realizmusból, de a kettő harmóniája megkérdőjelezhető. A díszletek – mint az űrhajók és a gyéren megálmodott falusi tájak – között hatalmas a kontraszt, ami tovább mélyíti a néző zavarát. A speciális effektek néha kidolgozottak és lenyűgözőek, máskor megdöbbentően kezdetlegesek vagy szándékoltan gagyi hatást keltők, amit nehéz komolyan venni.
Színészek és elveszett lehetőségek
A színészi alakítások kiegyensúlyozatlanok, bár Fabrice Luchini időnként ragyogó pillanatokat hoz, míg Lyna Khoudri is igyekszik túlélni a hamisnak ható érzelmek kavalkádját. Érdekesség, hogy a forgatás kezdetén olyan neveket sorakoztattak fel, mint Adéle Haenel és Lily-Rose Depp, de ők végül elhagyták a projektet, érzéseik szerint a rendezés szexista és rasszista irányvonala miatt. Az alkotógárda teljes átrendezése sem segített azonban a szélsőséges koncepciók megmentésében.
Anyagi kudarc és közönségtorzítás
A film nyolc millió eurós költségvetése nagy lehetőségeket biztosított volna, ám ezek a lehetőségek elpárologtak. A produkció a gyártási költségeinek alig a tizedét hozta vissza, amely az ilyen kaliberű művek esetében túlzás nélkül katasztrófának számít. A parodisztikus, szélsőséges humor és a nyers szexualitás olyan szűk, specifikus közönséget céloz meg, amely nem elegendő egy kasszasikerhez.
Összegzés: Dumont őrült víziója
Bruno Dumont A birodalom című filmje tökéletes példája annak, amikor egy rendező saját vízióját mindenki más fölé helyezi, anélkül, hogy figyelmet fordítana a befogadhatóságra vagy a közönség igényeire. Az alkotás formailag és tematikailag ugyan érdekes, technikai szempontból is vannak erényei, de tartalmilag nem kínál mélyebb üzenetet. Az elvetélt humor, az öncélú jelenetek és a megosztó stílus miatt csak azok számára lehet izgalmas, akik vevők a totális elrugaszkodásra a hagyományos filmes keretektől.
