Az elsüllyedt katedrális – Kalandok a Loire-völgyben
A Loire-völgy híres borfesztiváljának varázsát nemcsak a szőlőültetvények nyújtják, hanem az oda látogatók számos élménye is. A rendezvény alkalmából álomszép helyszínek és felejthetetlen ízek várják az érdeklődőket, mint ahogyan az a múzsákkal és írókkal teli eseményen hét éve is történt, amikor először kaptam meghívást. Akkoriban még boldog alkoholista voltam, ami csak fokozta az izgalmamat.
Párizsban foglalt szállásom inkább hasonlított egy fészekre, mintsem a megszokott hotelre, ám a hely eleganciája és elegáns díszítése lenyűgözött. A Loire-vidéki borászok hatalmas összeggel álltak ki a rendezvény mellett, pezsgővel és falatkákkal vártak minket, miközben ifjú borászok mutatták be a boraik titkait. Szórakoztató volt látni, hogy a tradicionális borászat hogyan ötvöződik a modern tudással és kulturális örökséggel.
Az esemény tele volt pompával: luxusparkok, gótikus épületek és festői tájak között sétálhattunk, miközben írók és politikai személyiségek osztották meg a gondolataikat. Fejtő Ferenc volt az egyik inspiráló alak, akivel ültem, és akinek egyszerű, közvetlen stílusa megragadott. Az ő szavain keresztül érzékelhettem, hogy itt más szintű beszélgetések zajlanak, mint amit megszoktam.
A Loire-völgy kalandjai azonban nem értek véget a borvacsorával. A különleges pezsgőpincében rendezett vacsora során a pompás teríték mellett fűszernövények díszítették az asztalokat, inspirálva mindannyiunkat. Az ételek és az italok összehangolt ízvilága lenyűgözte a vendégeket, miközben az esemény szervezői által felvetett kétségek, mint a virágcsokrok helyett a cserépbe ültetett növények sorsa, nevetséges, ám emlékezetes pillanatokat teremtettek.
A visszafelé tartó úton különös figyelmet kapott egy bazsalikom, amelyet a többiekkel együtt magammal vittem. A szállodámban, éppen a reptér felé készülve, egy elegáns taxisofőrnő állt meg velem beszélgetni. Kiderült, hogy ő a történeteivel fűszerezett különlegesség, a taxisofőr, aki Kambodzsából szökött át. Az ő múltja, és a régi emlékek, amelyek mindannyiunkban ott rejlenek, valóban megragadó élménnyé tették az utat.
A reptérre érkezve, ahogy a biztonsági ellenőrzés mentén haladtam, hatalmas élményt jelentett, hogy a bazsalikomom mennyire felkeltette a figyelmet. Az ott dolgozók mosolya és a fű illata együtt egy újabb kalandra készített fel. A bazsalikom, amit az úton magammal hoztam, valóban a kultúra, a művészet és az emberek közötti kapcsolatok szimbólumává vált számomra.
Egy évvel később egy műfordítói ösztöndíj lehetőségét kihasználva Franciaországot járva a bazsalikomot végigkísérő barátommal számos új élményt szereztem. Az út minden állomásán megemlékeztem arról a felejthetetlen rendezvényről, ahol íróként részese lehettem a Loire-völgy csodáinak, és a bazsalikom, mint szimbolikus kísérőm, mindig emlékeztetett a megélt pillanatokra.
Forrás: index.hu/kultur/tarca/2026/01/01/lackfi-janos-az-elsullyedt-katedralis-parizs-loire-volgy/
