Horvát Lili: Örök határa van annak, mennyire ismerhető meg az az ember, akit szeretünk
Kibomlott egy romantikus történet, ami a nagy szerelem mellett teszi le a voksát, ugyanakkor arról is beszél, hogy van egy örök határa annak, mennyire ismerhető meg az az ember, akit szeretünk – fogalmazta meg a rendező, akinek új filmjét a velencei filmfesztiválon mutatták be.
Horvát Lili rendezővel a Jegyzeteim a Marsról című filmjének premierje után, a Velencei Filmfesztiválon beszélgettünk, többek között arról, hogy miért került sci-fi szál egy klasszikus szerelmi történetbe, hogyan sikerült világsztárokat megnyernie a produkciónak, mi vár az alkotásra a velencei premier után, akar-e még mesélni a szerelemről, és miért került be a filmbe a fonódó villamos.
Egy jelenetfoszlányból indult minden
A forgatókönyv megírásakor először egy jelenetfoszlány volt meg: egy nő, aki eltűnik egy balesetben, csodálatos módon feltűnik az emlékére szervezett búcsúztatón, és ott összetéveszti a férjét egy másik férfival. Eköré épült fel apránként a film többi eleme.
Margot, a film női hőse a kezdetektől űrkutató volt, és az az irreális elem, amely a sci-fi réteg kulcsa, már a forgatókönyv legkorábbi változataiban is ott volt. Nem az történt, hogy egy romantikus házassági drámára utólag rákerült egy adag science fiction – a két réteg végig organikus módon, együtt alakult.
Két világsztár a főszerepben
A korábbi film, a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre jól ment Amerikában, jó kritikákat kapott, szerepelt a Torontói Filmfesztiválon, és jelölték az Independent Spirit Awardsra. Ennek kapcsán kezdték el a nagy művészügynökségek megkeresni a rendezőt, aki végül 2021-ben az UTA-hoz került. Az ügynökség volt a kulcs ahhoz, hogy olyan szintű színészek, mint Mackenzie Davis vagy Rupert Friend, egyáltalán elolvassák a forgatókönyvet.
Mackenzie Davis és Rupert Friend az első pillanattól kezdve a szövetségesek voltak. Pontosan tudták, hogy ez nem a Terminátor vagy a Jurassic World – éppen az volt számukra izgalmas, hogy nagyon személyes módon fogalmazhattak ebben a filmben. A hollywoodi színészek ahhoz vannak szokva, hogy teljes felelősséget vállalnak a saját alakításukért, míg itthon inkább kézen fogva dolgoznak – a két iskola találkozásából valami extra szikrázás született.
Visszajelzések és a folytatás
A velencei fogadtatás nagyon pozitív volt, ami nagy öröm és megkönnyebbülés. Különös élmény, hogy sokan nemcsak a filmet dicsérték, hanem váratlanul a saját házasságukról vagy kapcsolatukról kezdtek el beszélni – olyan módon hatott a film, amire a készítők sem számítottak.
A film ezután a Londoni Filmfesztiválra megy, majd utazik mindenfelé. Itthon először a BIFF-en lesz látható október végén, és februárban jön a mozikba.
A szerelemről szólva a rendező elmondta: nem tematikusan közelít a projektekhez, hanem piszkál egy ötlet, egy jelenetcsíra – az elején még nem látja pontosan, hova vezet. A film nem adja könnyen a pozitív végkicsengést, mert óvakodik a túl könnyű dolgoktól. Újrakezdeni a társunkkal egy hosszú kapcsolaton belül, új felfedezéseket tenni – ez szinte lehetetlen, de nagy izgalmakat is tartogat.
Arra a kérdésre, hogy miért került be a filmbe a fonódó villamos csikorgása, a rendező elmondta: az előző jelenetben a szaglás van kiemelve, az érzékelés döbbenetének nagy szerepe van a történet ezen pontján. Ezt a hangot Margot hallja, miközben újra felfedezi a világot, és a csikorgás már a film elején is megjelenik, ahol az eredeti Margot kapja fel rá a fejét. Összecseng a zene egy bizonyos rétegével is, amit akár „marsi rétegnek” is nevezhetünk.
