Eddig ismeretlen Mozart-kéziratot azonosítottak Párizsban
A párizsi nemzeti könyvtár zenei osztályán azonosítottak egy korábban ismeretlen, Wolfgang Amadeus Mozart által írt kéziratot, amely a zeneszerző 1778-as párizsi tartózkodásából származik. A 44 oldalas füzetet 2026 februárjában fedezték fel és azonosították Mozart kézírása alapján. A zenetudósok az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb zenei leletének tartják, mivel ritka betekintést nyújt abba, hogyan oktatta Mozart a zenét.
A dokumentum Marie-Louise-Philippine de Bonnières de Guînes-nek, Guînes herceg tehetséges hárfaművész lányának adott leckéket tartalmazza. Marie-Louise apja kérte fel Mozartot, hogy alkossanak közösen, és adják elő a fuvolára és hárfára írt K299-es versenyművet. A herceg tehetős és köztiszteletben álló személy volt, így lánya közel kerülhetett Mozarthoz.
1778 májusa és júliusa között Mozart szinte mindennap tanította a lányt. A füzet a közös gyakorlatokat és hét rövid, fuvolára és hárfára írt darabot tartalmaz. Különlegessége, hogy ugyanazokon az oldalakon őrzi a tanár és a tanítvány munkáját: Mozart ötleteket vet fel, javít és fejleszt, míg Marie-Louise másol, kiegészít és kísérletezik. Így egyszerre látható, hogyan korrigált Mozart, és milyen ötleteik voltak külön-külön.
A zeneszerző nem volt bőkezű a dicséretekkel. Egy 1778. május 14-én kelt, apjának, Leopoldnak írt levelében panaszkodott, hogy a lánynak „nincsenek ötletei”. Egy későbbi levelében azt írta, semmi tehetsége a zeneszerzéshez, technikailag képzettnek, de ihlet nélkülinek írta le.
A jegyzetfüzetben több gyakorlat található Marie-Louise kézírásával. A fuvola-hárfa darabok közül hat már elkészült, bár Mozart ötleteiből indulnak ki. A hetedik befejezetlen maradt, ezt hat üres oldal követi – talán azért, mert a lány tanulmányai véget értek, amikor még abban az évben, július 26-án férjhez ment.
A füzet alapján nem lehet megállapítani, hogy Marie-Louise mennyire volt tehetséges, az azonban egyértelmű, hogy tanulmányai nem korlátozódtak a hárfajátékra, komolyan foglalkozott a zeneszerzéssel is. Kézírása azért is értékes, mert kiderül belőle, milyen szerepet játszott az órákon: nyomon követhető, hogyan végezte a gyakorlatokat, így nem csak Mozart véleményét ismerhetjük meg a teljesítményéről.
A felfedezés szenzációs, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy ugyanannyira Marie-Louise-é, mint Mozarté. Keze nyoma végig vonul a jegyzeteken, és ritka betekintést nyújt az abban a korban magánjellegű, ezért kevéssé ismert zeneoktatási módszertanba és műhelymunkába.
