A matematika szerint is létezik a szerelmi boldogság, még egyenlet is van rá
Egy matematikai egyenlet akár a romantikus kapcsolat végét is megjósolhatja – jóval azelőtt, hogy a végtelen viták, a mély csendek vagy a külön szobákban alvás bekövetkezne. A szerelmi történetek mögött, bármilyen sokszínűek is legyenek, olyan dinamika húzódik, amelyet a matematika le tud írni és meg tud fejteni.
Laurent Pujo-Menjouet, a Lyoni Claude Bernard Egyetem matematikusa olyan teóriát dolgozott ki, amely szerint egy képlet le tudja írni, mekkora potenciál rejtőzik egy romantikus elköteleződésben. Álláspontja szerint a kapcsolatok ahhoz hasonlóan tanulmányozhatók, mint más komplex rendszerek: a vonzalom erősödhet vagy gyengülhet, a külső nyomás elmozdíthatja a relációt a stabilitásból, és létezhet egy matematikailag megállapítható kritikus küszöb is, amelyen túl az egymásra találás már nehézzé vagy akár lehetetlenné válik.
Egy TEDx-előadásban híres példákon keresztül mutatja be, milyen dinamikák mozgathatják a vonzalmat: Cyranóra és Roxane-ra, Petrarcára és Laurára, valamint Jules-re és Jimre hivatkozik, és azt hangsúlyozza, hogy nagyon fontos a másikra figyelés, a bizalom és a beszürkülés elkerülése.
Új könyvében, a Love! Valor! Equations! The Mathematics of the Couple-ben matematikai ökológiára, pszichológiára, irodalomra és filmekre is hivatkozik annak megállapításához, miért élnek egyesek akár évekig konfliktusokban, stresszben, mégis együtt, míg mások egy kis nehézségen sem tudnak átlendülni. Nem olyan egyenletet akart felállítani, amely megjósolja, kibe szeretünk bele, hanem a kapcsolatokat dinamikus rendszerekként mutatja meg, amelyek az idővel változnak, reagálnak a zavarokra, és a stabilitás vagy a hanyatlás felé haladhatnak.
Pujo-Menjouet munkája a Malthus-féle növekedési modelleket és a Lotka-Volterra egyenleteket is figyelembe veszi. Utóbbi differenciálegyenlet-rendszer, amely a biológiai populációk – főleg a ragadozók és a zsákmányállatok – egyedszámának időbeli változását írja le. Emellett tanulmányozza az Allee-effektust is, azt az ökológiai jelenséget, amely megmutatja, hogy alacsony népsűrűségnél vagy kis egyedszámnál a populáció tagjainak túlélési és szaporodási esélyei csökkennek. A francia matematikus ezeket a koncepciókat adaptálja a párkapcsolatokra, a kritikus küszöb fogalmát pedig arra használja, hogy megállapítsa, mikortól válik egyre valószínűbbé a szakítás.
John Gottman pszichológus kutatásaira is támaszkodik, aki kimutatta, hogy a szerelmi viselkedés adatokként számszerűsíthető. Az elv szerint ahogy a népességnövekedést meg lehet jósolni, úgy modellezhető az érzések evolúciója is egy párkapcsolaton belül. A küszöbérték az a minimális stabilitási szint, amely egy kapcsolat fenntartásához szükséges.
Pujo-Menjouet modellje három fő erőt vesz figyelembe: a kölcsönös vonzalmat, az érzések fokozatos gyengülését, valamint a viselkedést, például a féltékenységet, a bókokat és a figyelmességeket. Ha ezekre figyelünk, felismerhetjük a veszélyzónákat, és korrekciós intézkedéseket tehetünk.
A kulcskérdés nem az, hogy vannak-e konfliktusok – mert természetesen vannak –, hanem hogy rendelkezünk-e a szükséges ellenálló képességgel az egyensúly helyreállításához. A francia kutató most azon gondolkodik, hogy ezeket a matematikai modelleket mesterséges intelligenciával kombinálva figyelmeztető rendszert hozzon létre a párkapcsolatok számára. A szisztéma képes lenne észlelni az instabilitás jeleit, mielőtt azok nyilvánvalóvá válnának az érintettek számára. A módszert egy párkapcsolati GPS-hez hasonlítja, amely megmutatná, hogy a pár éppen hol tart, milyen a dinamika, és hogyan juthatnának el egy egészségesebb állapotba.
A modellek segíthetnek megmagyarázni, hogyan fejlődnek a kapcsolatok, és milyen lépések segíthetnek a pároknak fenntartani azokat – így még időben változtathatnak. A matematikai modelleknek azonban vannak korlátaik: többségük nyugati kapcsolatokból származó adatokon alapul, noha a románcok tartósságát és sikerességét befolyásolhatják kulturális szokások, életkori vagy felekezeti különbségek. Emellett előre be nem jósolható események is közbeszólhatnak: ha valaki terápiába megy, vagy megváltoztatja a szokásait, mindjárt más eredmény adódik – a kapcsolatban és az egyenletben is.
Az egyenletek tehát inkább tendenciákat azonosítanak, mintsem elkerülhetetlen kimenetelt határoznak meg. A matematika rávilágíthat a mintázatokra és útmutatást adhat, de egy románc hossza, mélysége és boldogsága végső soron két emberen múlik. Az egyenletek megmutathatják az utat, de azt mégis együtt kell végigjárni.
