Százmilliókat vertek el a semmiért: 50 éve nem látott mélység fenyegeti a Premier League alapítóklubját
A Tottenham százmilliókat költött játékosokra a nyáron, az egyik legtöbbet az összes klub közül, szeptember végén mégis nyeretlenül áll a labdarúgó angol bajnokság (Premier League) utolsó helyén. A probléma gyökerét aligha az elmúlt három hónapban kell keresni: sokkal mélyebbre kell visszanyúlnia a klubvezetésnek, hogy a válogatottszünet alatt áttúrja saját szemétdombját, és megtalálja a megoldást az ellen, hogy története során először búcsút intsen a Premier League-nek.
2026. március végén, a válogatottszünet alatt a Tottenham kinevezte vezetőedzőnek Roberto De Zerbit, aki 10 hónapon belül már a negyedik szakember volt a londoni alakulat kispadján. Ekkor a csapat a Premier League 17. helyén állt, egy ponttal a már kieső West Ham előtt, és december közepe óta nem nyert egyetlen mérkőzést sem a bajnokságban. Azt a klubot, amely a Premier League 1992-es indulása óta megszakítás nélkül tagja az első osztálynak, az a veszély fenyegette, hogy 49 év után szégyenszemre búcsúzik az élvonaltól.
Az olasz mester érkezése maga volt a megváltás: az utolsó hét fordulóban három győzelmet és két döntetlent ért el a csapat, amivel bent maradt az első osztályban. Nagy volt a bizakodás, hogy De Zerbi a nyáron majd saját képére formálja a csapatot, és így ismét a néhány évvel ezelőtti, Bajnokok Ligája-döntős fényében tündökölhet.
A Tottenham rendkívül aktív volt a nyári átigazolási piacon. Többek között megszerezték Sandro Tonalit 100 millió euróért (piaci értéke 80 millió), Mateus Fernandest 99 millió euróért (piaci értéke 50 millió), Savinhót 87 millió euróért (piaci értéke 35 millió), Jan Paul van Heckét 60 millió euróért (piaci értéke 45 millió). Közülük Tonalit korábban sportfogadásért tiltották el hosszú időre, Savinho pedig két szezon alatt két gólt szerzett a bajnokságban szélső támadóként. Kölcsönbe érkezett Omar Marmoush és Mykhailo Mudryk is, utóbbit négy évre tiltották el korábban doppingvétség miatt.
Így a Spurs új keretéről sem a tehetséges fiatal, sikerre éhes csapat; sem a szorgalmas, alázatos játékosok egyvelege; sem a rutinos „öregrókák” jellemzés nem jut elsőként eszünkbe. Sokkal inkább gyűlt össze egy csapat problémás, a pályán kívül is figyelmet magukra vonó, topcsapatoknál korábban megbukott, de most második esélyt kapó játékosokból.
Az ezzel kapcsolatos félelmek nem csupán beigazolódtak, hanem hatványozódtak az első hónapban: a Tottenham öt mérkőzés után nyeretlen, az első négy mérkőzésen gólt sem rúgott, és utolsó a Premier League-ben. Ráadásul a Liverpool ellen a Ligakupából is kiesett. Ez távol van attól az eredménysortól, amit az átigazolási időszak harmadik legtöbbet, 366 millió eurót költő klubjától várna az ember, és az öt meccsen összehozott átlagos 0,93-as xG sem egy topcsapat teljesítményének benyomását kelti.
Ilyen mértékű pénzköltés után ilyen eredménytelenséget nem sokszor láttunk: a 2024–2025-ös szezonban a Manchester United 250 millió euró elköltése után futott be a 15. helyre, a 2022–2023-as idényben a Chelsea 630 millió eurót herdált el játékosokra, az eredmény a 12. hely lett.
A 2024–2025-ös szezont úgy zárta a Spurs, hogy bár Ange Postecoglouval 17. lett a Premier League-ben, a kiesés veszélye nem fenyegette, és megnyerte az Európa-ligát. Az ausztrált azonban menesztették. A Postecoglou helyére érkező Thomas Franktól februárban váltak meg, amikor a csapat a 16. helyen állt és nyolcmeccses nyeretlenségi sorozatban volt. Helyette jött Igor Tudor, akit hat héttel később a zsinórban 13. győzelem nélkül záruló meccs után rúgtak ki. És ekkor érkezett De Zerbi.
Antonio Conte 2023-ban azt mondta: valószínűleg nem a vezetőedzőkkel van a baj, akik a klubhoz jönnek, hanem a klubvezetéssel és a játékosokkal is. „Összesen 11 játékost látok, aki saját magáért játszik. Lehet ezt folytatni, lecserélhetik a vezetőedzőt újra és újra, de a probléma ettől nem fog megváltozni” – mondta akkor Conte.
A klubtulajdonosoknak, a Lewis-família vezette ENIC Sports-nak, amely 2001 óta tulajdonos a Spursnél, most lesz három hetük gondolkodni azon, hogyan tovább: De Zerbivel, vagy De Zerbi nélkül; ugyanezzel vagy más felfogással; esetleg elgondolkodnak Conte szavain, hogy nem lenne-e érdemes a saját házuk táján sepregetni. Akárhogy is, a Tottenham célja most már egyértelmű: elkerülni, hogy 1976 után először a másodosztályban induljon a csapat.
