A 27 százalékos áfa radikális csökkentését sürgetik a hazai zenei élet meghatározó szereplői
A hazai zenei élet meghatározó szereplői a 27 százalékos áfa radikális csökkentését, kiszámítható mecenatúrát és a független műhelyek politikai autonómiáját sürgették az Inga Kultúrkávézóban megrendezett pódiumbeszélgetésen.
A Kulturális Intézmények Rendszereken Át című beszélgetéssorozat első, „KLUBOK” elnevezésű eseménye három fő téma köré csoportosult: a független kultúrműhelyek és zenei klubok intézményi és művészeti autonómiájának megőrzése a változó finanszírozási modellek és állami támogatások hálójában; a zenei és közösségi klubok szerepe a fiatal tehetségek kinevelésében és a kortárs értékteremtésben; valamint a hazai élőzenei klubhelyszínek helyzete, túlélési stratégiái, gazdasági kihívásai és társadalmi felelőssége. Emellett szó esett nemzetközi modellekről is, például a berlini „Clubs sind Kultur” kezdeményezésről, amely védett kulturális intézményként tekint a zenei klubokra a városrendezési és ingatlanpiaci nyomással szemben.
A másfél órás beszélgetést Pajor Tamás Máté Péter-díjas dalszerző, előadóművész, a Neurotic egykori frontembere, az Amen zenekar alapítója moderálta. A résztvevők Gőz László harsonaművész, az 1996-ban alapított BMC alapítója és igazgatója; Horváth László zenei menedzser, az 1995 óta működő Fonó Budai Zeneház vezetője; valamint Bognár Attila, az első magyar alternatív zenei kiadó, a Bahia egykori alapítója és vezetője, a 2003-ban a lágymányosi Duna-partra vontatott A38 Hajó alapító-tulajdonosa voltak.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a művészet értéket közvetít, az emberek lelkét és gondolkodását befolyásolja, és katartikus élményt nyújt, amelynek révén a múzeumok, színházak és hangversenytermek látogatói újra megélhetik életük legtisztább pillanatait. Kiemelték a művészet közösségformáló erejét is, különösen akkor, ha nem a laptop magányában éljük át.
A Fonó a táncházmozgalom és a népzene élő műhelye, amelyet Európa-szerte ismernek. A BMC programjain a jazz emelkedettsége, muzikalitása és nyitottsága élhető meg, az A38-on pedig az alternatív zenék kavalkádja. A résztvevők szerint ez a műfaji sokszínűség roppant fontos, mivel számos más jellegű, más programmal és céllal működő klub és szórakoztató központ alakult ki.
A Fonót, a BMC-t és az A38-at az állam nem vagy csak nagyon szerény mértékben támogatja. Gőz László hangsúlyozta: ha ezek a helyek nem kapnak támogatást, túlélnek, de műsoruk felét lemondják, márpedig nem az a cél, hogy felére csökkentsék a műsoraik számát. „Ne mi menjünk a politikához, hanem a politika jöjjön el hozzánk” – vallja a jazzmuzsikus. Megfogalmazták, hogy olyan kulturális menedzsmentre van szükség, amely az értékekre és az értékmegtartásra koncentrál. Elhangzott, hogy ezeket az intézményeket a nagyvilágban – Franciaországban, Németországban, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában is – az állam támogatja, és hatalmas összegeket költenek az értékek megőrzésére.
A résztvevők szerint az új kormányon számon kell kérni, hogy valóban változtatni akar-e az eddigi gyakorlaton, és olyan produkciókra, kulturális értékekre kíván-e költeni, amelyeket eddig kihagytak a szórásból, sőt ellenségnek tekintettek és bélyegeztek, mert nem illettek bele a kánonba, kritikus hangúak vagy önálló szabadgondolkodásúak voltak.
A kulturális események jegyeire jelenleg érvényben lévő 27 százalékos áfakulcs radikális csökkentését szorgalmazta mindhárom független kulturális intézmény vezetője. Álláspontjuk szerint ha az áfacsökkentésnek nincs is igazán realitása a jelenlegi gazdasági helyzetben, meg kell teremteni annak a módját, hogy ami érték, ne vesszen el, és ne a közhelyes, a silány, a banális, az értéktelen kerüljön piedesztálra. Mindezt nemcsak kívánatosnak, hanem elvárhatónak is tartják az új kormányzattól.
A három intézményvezető a kiszámítható kulturális mecenatúrát hiányolta. Horváth László felvetette, hogy az európai uniós projektekhez hasonlóan két- vagy hároméves finanszírozási időszakokat kellene kialakítani a Nemzeti Kulturális Alapban, ahogy erre korábban volt már példa. „Az a lojalitás, amit az elmúlt nyolc-tíz évben át kellett élni, mindent felülírt. Nekünk, független intézményeknek szabadon kell működnünk, de ezt a politikum nem igazán szereti” – mondta a Fonó vezetője. Gőz László hozzátette, hogy az elmúlt tizenhat évben sem kaptak telefont felülről arra vonatkozóan, kit léptessenek fel, de ha lett volna ilyen, nemet mondtak volna.
Bognár Attila zárómondataként elhangzott: „A minőségi kultúra, így a zenei is, a mai magyar társadalomban nem tud önfenntartóan működni, s mivel mecenatúra pedig jóformán nincs, így ez a három intézmény csak akkor tudja folytatni értékteremtő, értékmegőrző, kultúraközvetítő és közösségformáló küldetését, ha állami támogatásban részesül.”
