Luxusszálloda jöhet, lakásban alvó turista nem?
A V. kerület új szabályozási tervei újabb vitákat generálnak az Airbnb rövid távú lakáskiadás körül, miközben az önkormányzat egyes érdekképviseletek szerint felületes válaszokat keres komplex városi problémákra. A diskurzus már nem csupán a turizmus korlátozásáról szól, hanem arról is, hogy a belvárosi panaszok mögött valóban a rövid távú kiadások állnak-e, vagy más tényezők is hozzájárulnak a város folyamataiban tapasztalható problémákhoz.
A Belváros-Lipótváros Önkormányzata által készített tanulmány rámutat, hogy a belvárosban a lakófunkciók háttérbe szorulnak, míg a rövid távú kiadások és a szállodai fejlesztések dominanciát mutatnak. A cél nem a turizmus teljes megszüntetése, hanem a helyi lakosság védelme és a turizmus kontrollálása egy új zónákra épülő szabályozási rendszer segítségével.
Az I. kerület korlátoztatási tervei mellett a VI. és VII. kerületek is hasonló irányba fejlődnek. Az érdekvédelmi szervezetek azonban egyértelműen ellenzik a kormányzati és önkormányzati korlátozásokat, érvelve, hogy ezek nem oldják meg a lakhatási válságot, és az egyéb és magánszálláshelyek és a szállodák közötti megkülönböztetés veszélyes precedenshez vezethet.
Érvek a rövid távú kiadások mellett
A Felelős Magánszálláshely Kiadók Egyesülete (FMKE) hangsúlyozza: a belvárosi problémák megoldására tett gyors válaszok sokszor nem veszik figyelembe a városon belüli összetett kérdéseket. Felszólítanak arra, hogy a lakhatás, a turizmus és a városszerkezet összefonódó kérdéseit mélyebben kell megérteni.
Továbbá megkérdőjelezik azt az állítást, miszerint a rövid távú lakáskiadás lenne a belvárosi problémák fő forrása. Felhívják a figyelmet arra, hogy ugyanaz a turista, aki egy szállodai ajtón belépve „minőségi turizmusnak” tekinthető, lakásra lépve hirtelen „túlturistává” válik. A városi tér, amelyet használ, valójában ugyanaz, így az eltérés a címkében rejlik, amit ráragasztunk.
Minőségi turizmus dilemmája
Az egyesület kritizálja a konceptuális elképzelést, miszerint a „minőségi turizmus” csupán a kiadott pénz nagyságán alapul. Szerintük ez a megközelítés a helyi, jellemzően magyar tulajdonú kisvállalkozásokat szorítja háttérbe, míg a nagyobb, külföldi tulajdonú szállodák kapnak előnyt. E helyzet következményeként a helyiek csupán alkalmazottakként ténykedhetnek a szállodákban, míg a profit jelentős része külföldön hasznosul.
Emellett a magánszálláshelyek által generált bevételek jelentős része helyben marad, így a helyi gazdaságot támogatják, ellentétben a nagy szállodákkal. Az FMKE szerint a turizmus erősítésének nem a magánszálláshelyek visszaszorítása, hanem a helyi gazdaság erősítése lenne a megoldás.
Összetett kérdések, egyszerű válaszok
A jelenlegi szabályozások nem veszik figyelembe a bonyolult valóságot, amely az ingatlanpiacon, így a hosszú távú bérbeadásban rejlik. Az FMKE javasolja: a helyi lakosság igényeit figyelembe kell venni, és nem csupán tilalmakkal kellene kezelni a helyzetet. Az együttélési problémákra válaszul inkább a minőségi működés javítására és a közösségi aspektusok figyelembevételére van szükség.
Megállapítják, hogy a lakhatási válság kérdése évtizedek óta fennáll, és a fiatalok elvándorlása nem csupán a turizmus miatt van. A belvárosi lakások sokszor nem képesek a fiatal családok igényeit megfelelően kiszolgálni, így a megoldás keresése helyett a téma felületes megközelítése a problémák tartós fennmaradásához vezethet.
Rámutatnak: egy fenntarthatóbb politikai megközelítésre van szükség, amely valódi megoldásokat nyújtana a város fejlődése szempontjából, ahelyett, hogy az problémák egyszerű, de hatástalan korlátozásokra korlátozódjanak.
