Kritikus ponthoz ért az árrésstop ügye
Az átmenetinek szánt árrésstop a kormányváltást is túlélte, miközben a kereskedők boltbezárásokra és a magyar beszállítók visszaszorulására figyelmeztetnek. Büttl Ferenc közgazdász szerint a családok védelmével indokolt beavatkozás elsősorban politikai kommunikációs eszköz, amely most áremelkedés nélkül is megszüntethető lenne. Magyar Péter október 2-án Kisvárdán már miniszterelnökként beszélt a kivezetés mérlegeléséről, az agrárium és a kisboltok kárait említve, döntési időpontot azonban nem közölt.
A kisboltok versenyhátrányba kerültek
A szakértő egy falusi kisbolt példáján mutatta be az ellentmondást: a tulajdonosnak akkor is fizetnie kell a villanyszámlát, a szállítót és az alkalmazottját, ha a vásárlók egy része már a közeli városban intézi a bevásárlást. Ha a nagy láncokat bizonyos termékek olcsóbb értékesítésére kötelezik, annak a szomszédos kisbolt is megérzi a hatását, akkor is, ha rá közvetlenül nem vonatkozik az előírás.
A nagyobb hálózat könnyebben kigazdálkodhatja az egyes termékeken keletkező bevételkiesést, és szélesebb választékában más árucikkeken javíthatja jövedelmezőségét. A kisbolt viszont nem feltétlenül tudja önként követni a láncokra kötelező árcsökkentést, így a mentesség nem biztosít számára versenyelőnyt, sőt az árkülönbség miatt további vevőket veszíthet. Büttl Ferenc szerint vidéki településeken közösen szervezett autós utakkal vagy busszal mennek vásárolni a közeli város nagyáruházaiba, ez az elszívó hatás akár boltbezáráshoz is hozzájárulhat.
Az árcédulák mögé kell nézni
Büttl Ferenc az árrésstopot a korábbi árstop módosított változatának, alapvetően kommunikációs és politikai eszköznek tartja. A korlátozott termékkör eleve behatárolja, mekkora hatása lehet az általános árszínvonalra, ráadásul amíg az intézkedés nem terjed ki a teljes kínálatra, a kereskedőnek lehetősége marad arra, hogy az egyik terméken elveszített bevételt más termékek árában próbálja visszaszerezni. Egy több ezer terméket értékesítő üzletben sok kisebb, néhány tízforintos áremelés is összeadhatja a kieső összeget.
A közgazdász szerint azok, akik rendszeresen vásárolják az érintett termékeket, tényleges megtakarítást érhetnek el, a szabályozás a fogyasztási szokásokat is megváltoztathatja. Szociálpolitikai eszközként mégis rosszul célzottnak tartja az árkorlátozást, mert az olcsóbb terméket ugyanúgy megveheti az, akinek a mindennapi megélhetése forog kockán, mint az, akinek a drágulás jóval kisebb terhet jelent. Ezért különválasztaná az infláció elleni fellépést és az infláció okozta megélhetési károk enyhítését, utóbbira jövedelmi helyzethez igazított pénzbeli támogatást, kupont vagy utalványt tart alkalmasabbnak.
