Amikor a Magyar Televíziónak a Milan fontosabb volt Antall Józsefnél
1990. május 23-án este Bécsben az AC Milan és a Benfica játszotta a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntőjét. Ugyanezen a napon Budapesten tette le az esküt az első szabad választáson létrejött magyar kormány Antall József vezetésével. A két esemény ütközése miatt a Magyar Televízió vezetőinek dönteniük kellett, melyiket közvetítik élőben.
A milánói csapatban Franco Baresi, Paolo Maldini, Marco van Basten, Ruud Gullit, Frank Rijkaard és Carlo Ancelotti szerepelt, a kispadon Arrigo Sacchi ült. A Benficát Sven-Göran Eriksson irányította. A döntő egyetlen gólját Frank Rijkaard szerezte a 67. percben, ezzel a Milan megvédte címét.
Az eredeti program szerint az eskütételnek a futballmeccs kezdete előtt le kellett volna zajlania, a parlamenti események azonban elhúzódtak, így a két program egymásra csúszott. A Magyar Televíziónak két csatornája volt, az MTV2 azonban nem volt az ország egész területén fogható.
A televízió vezetői végül a futball mellett döntöttek, a Milan–Benfica mérkőzés ment élőben, Antall József kormányának eskütétele pedig csak később, felvételről került képernyőre. A Médiatudományi Intézet későbbi összefoglalója „barátságtalan lépésnek” nevezte a döntést az új kabinet irányában, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy bármelyik döntés jelentős számú néző elégedetlenségét válthatta volna ki.
Az eset bekerült a kibontakozó médiaháború első ütközetei közé. Az új kormány beleszólást próbált szerezni az állami média működésébe, a televízió és a rádió vezetése, valamint a kormány és az ellenzék között pedig egyre élesebb vita alakult ki arról, kié a közmédia, ki ellenőrzi, ki nevezi ki a vezetőket, és ki dönti el, mit lát és hall az ország.
A későbbi médiaháború legismertebb epizódjai – a vezetői kinevezések, a rádió és a televízió körüli konfliktusok, az 1990-es taxisblokád idején kialakuló médiaviták – akkor még előttünk voltak, a feszültség azonban már jelen volt, és a Milan–Benfica estéjén egyszerű, mindenki számára érthető formát kapott: a kormány esküt tett, a televízió pedig focit adott.
Rijkaard győztes gólját több mint 57 ezer ember látta a bécsi Práterben, Magyarországon pedig milliók követhették a televízióban. Az új magyar kormány eskütételét viszont csak később, felvételről láthatták a nézők. Az 1990-es Milan–Benfica így több lett egy futballmeccsnél: egy apró, de látványos pillanata annak az időszaknak, amikor a régi és az új Magyarország még ugyanabban a televízióban próbált elférni.
