Titkos iratok nyíltak meg: Három magyar szerzőt jelöltek Nobel-díjra ötven évvel ezelőtt
2026. január 13-án nyilvánosságra kerültek az 1975-ös irodalmi Nobel-díj aktái, amelyek évtizedekig titkosnak számítottak. Az anyagok között szerepelnek a Magyar Irodalom jelentős alakjainak, mint Juhász Ferenc, Weöres Sándor és Illyés Gyula jelölései. Az történelmi jelentőségű esemény rámutatott, hogy a magyar költészet a nemzetközi színtéren is közel állt a díj elnyeréséhez. 1975-ben a svéd akadémia a világhírű olasz költő, Eugenio Montale mellett döntött, miután az előző évben kirobbant botrány miatt nagyon óvatosnak kellett lennie.
Az események hátterében a Nobel-díj szabályzatának változása állt, amely értelmében a titkosítás ötven évre vonatkozik. Ezért a kutatók most, 2026-ban végre betekinthetnek az 1975-ös jelöltek és az azt körülvevő viták részleteibe. A Svéd Akadémia az akkori eljárás során nemcsak irodalmi szempontból, hanem nemzetközi politikai helyzet figyelembevételével hozta meg döntését.
A magyar irodalom helyzete 1975-ben
A kutatások alapján világosan kitűnik, hogy a magyar írók kiemelkedően szerepeltek a jelöltek között, összesen 114 jelölés közül három magyar szerzőt választottak. A költészet színvonalát és nemzetközi elismertségét mutatja, hogy a Svéd Akadémia figyelme nem merült el a fordítás minőségének problémáiban, hanem a potenciális jelöltek rangját hangsúlyozta. Az iratok felfedése révén látható, hogy a magyar költők nem véletlenül voltak a jelölések közelében, és irodalmunk világirodalmi szintre emelkedett.
Bár 1975-ben a díjat Juhász, Weöres és Illyés végül nem nyerték el, a magyar irodalom hazai és nemzetközi elismertsége azóta bizonyítást nyert. Ezt követően Kertész Imre 2002-ben, majd Krasznahorkai László 2025-ben elnyerte a Nobel-díjat, megkoronázva az 1975-ös jelöltek generációjának küzdelmét.
A Svéd Akadémia döntési folyamata
A 1974-es irodalmi Nobel-díj nyertesei, Eyvind Johnson és Harry Martinson, mikor viszont tagjai voltak a Svéd Akadémiának, súlyos vitákat generáltak. A döntésük, amely saját tagjaiknak ítélte oda a díjat, komolyan megrendítette az akadémia renoméját. 1975-ben ezért olyan jelöltet kerestek, aki világszerte elismert és vitathatatlan nagyságnak számított.
A választás végül Eugenio Montaléra esett, akinek művészetét politikai semlegessége és a lírája világszerte elismert magassága indokolta. A döntési folyamat azonban nem volt mentes a megosztottságtól, hiszen más, nemes egyének is nevük mellett tüntettek fel. A jelölés során a bizottság figyelmet fordított a női írók megjelenésére is, számos női jelölt került a listára.
Eugenio Montale: a melankólia költője
Eugenio Montale, aki 1896-ban született, a legnagyobb olasz költők egyike volt, aki a hermetizmus képviselőjeként vált híressé. Versei sűrű szövetűek, mélyen személyesek, és elkerülik a felszínes retorikát. E díj elnyeréséhez Montale így nyilatkozott: „A Nobel-díj kevésbé boldogtalanná tette az életemet, ami egyébként mindig is boldogtalan volt.” Ezzel a megjegyzésével rámutat arra, hogy a művészet és az élet valóságos küzdelmei megmaradtak a háttérben, még a legnagyobb elismerések ellenére is.
A titkosított iratok feltárása nemcsak a múlt mementója, hanem útmutató a jövő számára is a kultúra, a művészet és a társadalom összefonódásához.
