Zuhanó népszerűsége miatt a Falkland-szigetekhez nyúlna Javier Milei
Gazdasági sikerei ellenére tovább esik Javier Milei argentin elnök népszerűsége, aki ezért a nacionalista kártyához nyúl. Argentínában ez a Falkland-szigetek ügyének felmelegítését jelenti, amely egyszer már vesztes háborúba rántotta az országot.
„Ezek a szigetek a mieink. Elvették őket tőlünk, de az elkövetkezendő évtizedekben nélkülözhetetlenek lesznek Argentína számára” – mondta az elnök a szigetek kapcsán, amelyeket Argentínában spanyol nevükön, Malvinas-szigetekként emlegetnek, jelezve, hogy nem ismerik el a brit fennhatóságot.
A szigetcsoport története
A Falkland-szigetek az Atlanti-óceán déli részén, Dél-Amerika partjaitól 483 kilométerre helyezkedik el. Két fő sziget – Kelet- és Nyugat-Falkland –, valamint mintegy 700 kisebb sziget alkotja. A Kelet-Falklandon található Stanley a főváros és a legnagyobb település, a szigeteken alig ötezren élnek.
A területet mindig is több állam akarta magáénak tudni. A 18. század végén francia és brit kapitányok létesítettek kolóniát, egymásról tudomást sem szerezve; a britek formálisan is sajátjuknak nyilvánították a szigetet, a franciák viszont a spanyolok kérésére elhagyták azt. 1823-ban Luis Vernet hamburgi kereskedő halászkolóniát létesített, miután az argentin kormány halászati engedélyt adott ki számára. 1833-ban a britek hadihajót küldtek, arra kényszerítve Vernetet, hogy ismerje el fennhatóságukat. A britek később angol telepeseket toboroztak, és megépítették Stanleyt.
A falklandi háború
Argentína a csend ellenére sem adta fel területi követelését; kisebb provokációkra már az 1960-as években sor került. 1976-ban katonai junta jutott hatalomra, amely katonai bázist létesített Southern Thule-on. 1982. április 2-án megkezdődött a falklandi háború: a junta külső konfliktussal akarta kiszervezni a belső feszültséget. A britek Margaret Thatcher vezetésével június 10-én expedíciós erőt küldtek, amely rövid harc után felszabadította a szigetet; a konfliktus június 14-ére zárult le. Az argentinok ma is azt vallják: „Las Malvinas son Argentinas!” A szigetlakók szinte teljes egészében britek, akik Nagy-Britannia részei akarnak maradni; 2013-ban a szavazók 99,8 százaléka voksolt a status quo mellett.
Olaj és belpolitika
Milei bejelentette, hogy katonai bázist építenek Tűzföldön, és szankcionálják azokat az olajcégeket, amelyek argentin engedélyek nélkül termelnek ki olajat a szigetek partjainál. Nagy-Britannia nemrég új koncessziókat adott ki; a brit Rockhopper Exploration és az izraeli Navitas Petroleum tavaly kitermelésbe kezdett. A területen közel 2 milliárd hordónyi olaj található. Milei hangsúlyozta Argentína és az USA szoros kapcsolatát; Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy Washington „felülvizsgálja” a szigetekkel kapcsolatos álláspontját. A brit kormány részéről felzúdulás volt a reakció. Milei szerint az ott tartott népszavazás „érvénytelen”, mert a szigetlakókat a britek telepítették be. A védelmi miniszter leszögezte: a szigeteket csak „békés, diplomáciai úton” lehet visszaszerezni.
Gumicsont egy történelmi konfliktusból
Michael Shifter Latin Amerika-kutató szerint Milei egy régen bevált forgatókönyvhöz folyamodik. Az elnök 2023 vége óta jelentősen visszaszorította a 300 százalékos inflációt, nőtt az export, szigorú költségvetési politikát folytatott, ám a gazdaság nem indult be, a munkanélküliség sem javul, és majdnem 50 millió argentinnak van adóssága. Népszerűsége idén nyáron 37 százalék körül volt. Milei korábban még arról beszélt, hogy a szigeteket minden kényszer nélkül kell visszaszerezni, sőt Hongkong 1997-es átadását említette példaként. Wes Streeting brit védelmi miniszter szerint Milei nyilatkozatai többet árulnak el az argentin belpolitikáról, mint a Falkland-szigetekről. A helyzet vészesen emlékeztet a falklandi háború előestéjére, ám új fegyveres konfliktus nem valószínű: a kérdés Milei számára inkább belpolitikai gumicsont.
