Levágott lábbal harcolt tovább a fogságba esett ukrán katona
Olekszij Kapeljusnyij, az ukrán 25. Szicseszlavi Légideszant-dandár katonája 2022 márciusában a Donyecki területen fekvő Verhnyotorecke melletti harcokban súlyosan megsebesült, mégis órákig tartotta állását. A férfi 2017 februárjában írta alá első szerződését a hadsereggel, három év szolgálat után leszerelt, majd 2022. február 24-én saját felszereléssel, önként jelentkezett újra, csak fegyvert és lőszert kért.
Március 18-án hajnali ötkor heves tüzérségi tűz zúdult az állásaikra, majd tankok és gyalogság indult ellenük. Kapeljusnyij hét embert vezetett ki, és parancsot kapott, hogy maroknyi csapatával tartsa a falu szélső házát negyven-ötven támadóval szemben. Bajtársai sorra elestek, ő egy ablaktalan, egyetlen bejáratú helyiségbe húzódott, ahol négy bedobott gránátot sikerült elkerülnie, az ötödik azonban a lába alatt robbant.
A robbanás után a lába már csak a bőrön lógott. A sötétben két érszorítót tett fel, hátán fekve várt, mert tudta, hogy a belépő maga elé lő. Az első két támadót eltalálta, a lógó végtag azonban akadályozta a mozgásban, ezért levágta, maga mellé tette, és tíz tárral még bő két órán át tartotta a helyiséget. Arra a kérdésre, mit érzett közben, azt felelte: nem gondolkodott rajta, kevés volt az idő és a hely, cselekedni kellett.
A támadók végül felgyújtották a házat, a mennyezetről olvadt műanyag csöpögött a nyakába. Leszakított lábbal élve elégni már túlzás lett volna, ezért a fegyverét hagyva, felvarróit letépve kimászott. Azt hitte, lelövik, de a parancsnok ezt megtiltotta. A hátára szíjazott ivózsákot NATO-rádiónak, őt magát amerikai zsoldosnak nézték. Miközben a mellényét vette le, egy méterről fejbe lőtték, a golyó azonban csak súrolta a sisakot. Körülnézett, és még tizenkét embert számolt meg.
A vasúti töltésen vonszolták, útközben többször elejtették, kifosztották, orvosi ellátást azonban nem kapott. A megszállt Horlivka kórházában egy állambiztonsági őrnagy a tüzérségi állásokról faggatta, és csavarhúzót döfött a levágott lába csontjába. Csak akkor hagyta abba, amikor egy szintén elfogott bajtársa megerősítette, hogy a férfi egyszerű katona. Az oroszok műtéti úton levágták a térdét, azzal az indoklással, hogy minél később térhessen vissza a frontra. Ezután meztelenül, az ágyhoz kötözve feküdt egyetlen ukránként az orosz sebesültek között. Egy ápolónő azonban segített neki: elkérte egy hozzátartozója számát, és értesítette a nővérét, hogy él.
Donyeckben csecsen, Kadirovhoz hű katonák propagandavideót akartak forgatni vele. Kapeljusnyij a kamera előtt megkérdezte tőlük, ki volt Dzsohar Dudajev, válasz helyett megverték. Egy éjjel az állambiztonság pincéjébe vitték, ahol megjegyezte, hogy a genfi egyezmény szerint joga van hazatelefonálni; erre egy tábori telefon vezetékeit a fülére tették, és áramot vezettek belé. Az olenyivkai fogolytáborban érkezéskor sorfalon kellett végigugrania a fél lábán, miközben csövekkel és ütőkkel verték. A barakkban a csempepadlón aludtak, romlott csirkét kaptak enni, és egy amputált azovos fogolytársuk fejét a szemük láttára nyomták a felizzított kályhába.
Még a 2022 nyári olenyivkai robbanás előtt a luhanszki fogdába, majd a szuhodolszki büntetőtelepre vitték. Ott a foglyoknak egész nap az udvaron kellett állniuk. Az orosz Nyomozó Bizottság tisztjei hallgatták ki, egy alkalommal az őrnagy egy telefonhívás után kiment, és Kapeljusnyij egyedül maradt. Az íróasztalon egy összetűzött papírköteg feküdt, a telepre hozott ukrán foglyok névsora, nagyjából tizenkét oldal. Kamerát nem látott, ezért a lapokat a lába köré tekerte, kivitte, és a matracába varrva őrizte, mert otthon sokakról azt hihetik, hogy elestek, ahogy róla is először ezt hitték.
Végül fogolycserével térhetett haza. Az első cserére induló út az utolsó pillanatban meghiúsult, mire újra szólították, már tizenhárom pár papucsot könyörgött ki a parancsnokhelyettestől, hogy 27 amputált fogolytársát lássa el. A cserét Zaporizzsja mellett, a szürke zónában bonyolították le, ahol az ukrán oldalra csonkolt, megtört emberek vánszorogtak, szembe velük megborotvált, tiszta ruhás orosz foglyok sétáltak, útravalós szatyorral a kezükben.
Ukrán földön az első dolga az volt, hogy felhívja a nővérét. Dnyipróban újra kés alá feküdt a lábával, mert a fogságban csak összefércelték, négy hónapig csak paracetamolt kapott, a fantomfájdalmak ma is elő-előjönnek. Két hónappal később már protézist használt, mindent az állam fizetett. Jelenleg szolgálati vizsgálatokkal foglalkozik, de rendszeresen kijár a gyakorlótérre lőni és futni is. A felesége 2022-ben egy nappal utána vonult be, ő maga pedig azért ment vissza a seregez, mert az anyja azt tanította, amibe belefog, azt fejezze is be.
Volodimir Zelenszkij 2026. október 2-án Ukrajna Hőse címet adományozott Olekszij Kapeljusnyij őrmesternek, az ezzel járó Aranycsillag-renddel együtt. A rendelet szerint a kitüntetést személyes bátorságáért és hősiességéért kapta.
