Giorgia Meloni megdöntötte Silvio Berlusconi rekordját
Giorgia Meloni kormánya szeptember 4-én 1413. napját töltötte hivatalban, ezzel megdöntötte a második Berlusconi-kormány 1412 napos rekordját, és az Olasz Köztársaság történetének leghosszabb ideig megszakítás nélkül hivatalban lévő kabinetjévé vált. A rekord azonban felveti a kérdést: Meloni politikai értelemben is Berlusconi örökébe lépett?
Berlusconi megalkotta a jobboldali koalíciót
Daniele Albertazzi, a Surrey Egyetem politológus professzora szerint a rekord önmagában még nem teszi Melonit Berlusconi történelmi utódjává. Berlusconi az 1990-es években felismerte, hogy az olasz jobboldalon jelentős választói tömeg maradt egységes politikai képviselet nélkül, és létrehozta azt a koalíciós konstrukciót, amelyben a posztfasiszta jobboldal és a Lega választási szövetségbe kerülhetett. Albertazzi szerint ennek a struktúrának a lényege ma is felismerhető: a vezetők és a pártok változnak, de a politikai kultúrák és a választói táborok megmaradtak.
Roberto D’Alimonte, a római LUISS oktatója arra hívta fel a figyelmet, hogy az 1993-as Mattarella-törvény a korábbi arányos rendszert túlnyomórészt többségi elemekre épülő vegyes rendszerré alakította. Berlusconi ügyessége abban állt, hogy felismerte, hogyan fog működni az új rendszer, és politikailag ki is használta.
Meloni hű maradt Berlusconi alaplogikájához
D’Alimonte szerint a bizonyíték arra, hogy Meloni nem szakított a Berlusconi-korszakkal, maga a választási rendszer körüli vita. Meloni továbbra is olyan rendszert szeretne, amelyben a választások világos győztest és kormányzóképes parlamenti többséget hoznak létre. Az olasz szenátus szeptember 15-én elfogadta az új választási törvényt, amely alapvetően arányos lenne, de többségi bónuszt adna a 42 százalékos küszöböt átlépő koalíciónak.
D’Alimonte szerint Meloni eddig stabilabban uralta saját koalícióját, mint Berlusconi a magáét. Míg Berlusconinak rendszeresen konfliktusai voltak szövetségeseivel, különösen Gianfranco Finivel, Meloni pozícióját sem Matteo Salvini, sem Antonio Tajani nem tudta komolyan megkérdőjelezni.
Vannacci felemelkedése új tényező
Roberto Vannacci 2026 februárjában szakított a Legával, és létrehozta a Futuro Nazionalét. A YouTrend szeptember eleji felmérése 7,9 százalékra mérte pártját, amivel megelőzte a 7,1 százalékon álló Forza Italiát; ugyanebben a kutatásban a Lega 4,4 százalékon állt. A felmérés 800 fős mintán készült, ±3,5 százalékpontos hibahatárral.
Albertazzi szerint Berlusconi idején léteztek nyíltan neofasiszta vagy szélsőséges csoportok, de ezek a politikai rendszer perifériáján maradtak. Vannacci viszont nem Meloni koalícióján belül akarja mérsékelni a jobboldalt, hanem kívülről próbálja azt állítani, hogy a kormányzó jobboldal már nem elég jobboldali. Albertazzi szerint ezért Vannacci olyan kihívást jelent Meloni számára, amilyennel Berlusconinak nem kellett szembenéznie.
Meloni egész életében politikus volt
A két miniszterelnök között Albertazzi szerint személyes és politikai szocializációjukban óriási a különbség. Berlusconi már milliárdos üzletemberként, médiabirodalom tulajdonosaként lépett be a politikába, míg Meloni fiatal kora óta pártpolitikával foglalkozik. Albertazzi szerint Meloni sokkal mélyebben érti a pártszervezet, az ideológia és a politikai intézmények jelentőségét.
A professzor ugyanakkor paradoxont lát: Meloni és Berlusconi személyesen nagyon különböznek, a kormányzásuk viszont több területen hasonló logikát követett. Albertazzi szerint Meloni négy éve alatt sem következett be olyan gazdasági vagy társadalmi átalakulás, amely Berlusconi rendszerének alapjait felülírta volna. Két területet emelt ki, ahol Meloni jobbra ment annál, amit Berlusconitól várni lehetett: a migrációs politikában az albániai megállapodást, valamint bizonyos LMBTQ-jogokat érintő intézkedéseket.
