Le Pen vezet, a centrum válságban
Marine Le Pen a felmérések szerint vezeti a francia elnökválasztási versenyt, Jean-Luc Mélenchonnak pedig a legjobb esélye van a második fordulóba jutásra. A megosztott centrum számára már a továbbjutás is kérdéses. A győztesre az elnökválasztás után a legnehezebb feladat vár: működőképes többséget teremteni a Nemzetgyűlésben. Patthelyzet esetén az új elnök könnyen megörökölheti a jelenlegi politikai válságot.
Az első forduló előrejelzései
Az Ifop november 3-án közzétett felmérésének négy forgatókönyve szerint Le Pen 35–37, Mélenchon 17,5–18 százalékot kapna az első fordulóban. Az LCI megbízásából készült kutatás mind a négy felállásban ezt a sorrendet mutatta, a második körről azonban nem ad képet. Az Ipsos október 21–22-i kutatásában Le Pen 32–33,5, Mélenchon 17 százalékon állt.
Macron nem indulhat harmadszor
A franciák Emmanuel Macron utódlásáról döntenek a 2027. április 18-ára és május 2-ára kitűzött elnökválasztáson. Az államfő legfeljebb két egymást követő ciklust tölthet ki, így Macron harmadszor nem indulhat. Távozása azonban nem rendezi automatikusan a három táborra szakadt országot. A kétfordulós rendszerben az is számít, ki tud átszavazni a másik jelöltre, és ki marad otthon.
Le Pen büntetőügye és a tüntetések
A fellebbviteli bíróság fenntartotta a Le Pen elleni elmarasztalást az uniós pénzek elsikkasztása miatt, de az eltiltás végrehajtandó részét kitöltöttnek vette. A politikus bejelentette indulását és újabb jogorvoslatot kezdeményezett; a semmítőszék december 16-ára tűzte az alkotmányossági kérdések vizsgálatát. Franciaországban közben sorozatban negyedik szombaton is tüntettek „az élet drágulása ellen és a fiatalokért”; a belügyminisztérium mintegy 70 ezer rendfenntartót vezényelt az utcákra.
Mit ígér a Nemzeti Tömörülés?
Le Pen az állami tekintély helyreállítását, a bevándorlás szigorítását és a francia érdekek erőteljesebb képviseletét kapcsolja össze a megélhetési gondokra adott válaszokkal. Októberi orléans-i kampánybeszédében a rend és a nemzeti egység mellett az energiapolitikát is előtérbe helyezte. Adócsökkentést és jelentős kiadásfaragást ígér, 2030-ra 3 százalék alá szorítaná az államháztartási hiányt, mérsékelné Franciaország uniós befizetését, és a szigorúbb bevándorlási politikától is megtakarításokat vár.
A centrum és a jobboldal mezőnye
Édouard Philippe és Gabriel Attal ugyanazért a centrista választótáborért verseng. A novemberi Ifop-kutatásban Philippe 15 százalékot érne el egyedüli centrumjelöltként, Attal indulása esetén 9,5 százalékra esne vissza, míg Attal 5 százalékot szerezne. A hagyományos jobboldalon Bruno Retailleau a bevándorlás szigorítását és a közbiztonságot állítja kampánya középpontjába, David Lisnard pedig a gazdasági liberalizmust szigorú büntetőpolitikával párosítja. Az Ifop novemberi felmérésében Lisnard 9, Retailleau 7 százalékot kapna.
Két eltérő baloldali út
Mélenchon radikális gazdasági és intézményi változtatások ígéretével próbálja politikai felhajtóerővé alakítani a szociális elégedetlenséget: a hatvanéves nyugdíjkorhatárt, az 1700 eurós nettó minimálbért, az árak befagyasztását és a vagyonadó visszaállítását emeli ki, valamint egy „Hatodik Köztársaságot” szorgalmaz. Raphaël Glucksmann ezzel szemben az európai elkötelezettségű, szociáldemokrata baloldal önállóságát építi, és élesen elhatárolódik Mélenchon stratégiájától; az Ifopnál 10–13 százalékon áll.
Az elnöki székhez nem jár működőképes parlament
A következő államfő legnagyobb kihívása a Nemzetgyűlés lehet: a következő rendes parlamenti választás csak 2029-ben esedékes, a 2027-es elnökválasztást nem követi automatikusan új törvényhozási voksolás. Az alkotmány 12. cikke lehetővé teszi a Nemzetgyűlés feloszlatását, de ez sem garantál automatikus többséget, és a feloszlatást követő választást legalább egy évig nem követheti újabb. Ha az elnökkel szemben álló táboré a többség, „társbérlet” alakulhat ki, amelyben a napi kormányzásban a miniszterelnök személye kerül előtérbe. A kormány megbuktatásához az összes képviselő abszolút többsége kell: teljes létszám mellett 289 szavazat.
A győztes második vizsgája
Az alkotmány 49. cikkének harmadik bekezdése sem kínál korlátlan kerülőutat: a kormány bizonyos törvényeket szavazás nélkül is elfogadtathat, ha vállalja az azonnali politikai felelősséget, de egy sikeres bizalmatlansági indítvány a kabinetet is megbuktathatja. A 2026-os költségvetést ezzel az eljárással fogadta el a Sébastien Lecornu vezette kormány, és mindkét bizalmatlansági indítványt elutasította a Nemzetgyűlés. Ha a Nemzeti Tömörülés nem szerezne stabil többséget vagy megbízható partnereket, Le Pennek a legfontosabb ígéreteiről – a költségvetésről és a bevándorlási reformról – is külön alkut kellene kötnie. Ugyanez az akadály áll Mélenchon és a centrum jelöltjei előtt is.
