Kína népessége évente 3-4 millió fővel csökken, a 65 év felettiek aránya húsz éven belül megduplázódik
Kína 2021 óta évente 3-4 millió lakost veszít, a 65 év felettiek aránya pedig húsz éven belül megduplázódik. A hatalmat egyre inkább egy kézben összpontosító pekingi vezetés reformok helyett a hagyományos családmodellhez és a megfigyeléshez nyúl, ami a gazdaságot és a rendszer stabilitását is veszélyezteti.
Kína 1978-tól a 2000-es évek elejéig a termelékeny dolgozók országa volt: a munkaképes korú népesség aránya bő harminc év alatt 57-ről 75 százalékra emelkedett. Az elmúlt évtizedben azonban Peking óriási problémával szembesült, amelyet többek között az egykepolitika okozott. Harminc év alatt a születések száma a reprodukciós szint alá csökkent, és bár 2021-re 1,4 milliárd fővel elérte csúcspontját a népesség, azóta évente 3-4 millióval apad a lakosságszám. Ha ez folytatódik, Kína a 2040-es évekre minden évben elveszíti népességének egy százalékát, miközben a 65 év felettiek aránya húsz éven belül megduplázódik; az Egyesült Államokban ugyanez az arány 19-ről 23 százalékra nő.
A politikai rendszer egyre merevebbé vált, a legtöbb hatalom ismét egy személy kezében összpontosul. Hszi Csin-ping 2018-ban eltörölte az elnöki mandátum hosszának korlátozását, 2022-ben saját embereivel töltötte fel a párt felső vezetését, a hadseregben is tisztogatásokat hajtott végre, így egyedül maradt a fegyveres erők élén. A kínai elnök 2027-ben negyedik ötéves ciklusára készül pártfőtitkárként, utódja 2032-re még nem látható. Az autokratikus rendszer egyre nehezebbé teszi, hogy Peking megfelelően reagáljon a felmerülő problémákra, mint ahogy a hetvenes-nyolcvanas évek vidéki reformjaival vagy az 1994-es adórendszer-átalakítással tette.
A párt habozik a demográfiai hanyatlás pénzügyi következményeivel foglalkozni. Kína évtizedekig a világ legalacsonyabb nyugdíjkorhatárával rendelkezett: a férfiaknál 60, a szellemi foglalkozású nőknél 55, a fizikai munkát végzőknél 50 év. Kutatók szerint a városi nyugdíjalap a 2030-as évekre kimerülhet. A 2024-ben bejelentett fokozatos emelést csak 2040-re vezetik be teljesen, és még akkor is a világ egyik legalacsonyabb korhatára lesz érvényben. A juttatások közti szakadék is óriási: 2022-ben a mintegy 138 millió városlakó nyugdíjas átlagosan évi 6080 dollárt kapott, a 175 millió vidéki pedig mindössze 345-öt.
A politikai bénultság mellett a tisztviselők a hagyományos kultúra felé fordultak, a marxista és konfuciánus normák összeolvasztásával a nőktől erényes feleség és jó anya szerepet várnak el. 2013 és 2024 között 55 százalékkal esett a házasságkötések száma. 2021-ben új ösztönzőcsomagot fogadtak el, amely több szabadságot és babaprémiumot adott a családoknak, miközben korlátozta a váláshoz, az abortuszhoz és a vazektómiához való hozzáférést. A bevándorlás növelése is felmerülhet, de a külföldi munkások a lakosság mindössze 0,1 százalékát teszik ki, és az etnocentrikus irányvonal megnehezíti a munkavállalók érkezését. A 2025 augusztusában bejelentett, fiatal természettudományos tehetségeket célzó vízum felháborodást váltott ki, mivel a fiatalok körében 18,9 százalékos a munkanélküliség.
Peking 2023-ban létrehozta a Központi Társadalmi Munka Osztályt, hogy megfigyelje azokat, akiket a „négy hiány” vagy az „öt veszteség” valamelyike sújt, és potenciális biztonsági fenyegetésnek tartja őket. A kiváltságos szűk kör időzített bombán ül: Pekingre Hszi Csin-ping alatt hosszú politikai tehetetlenség vár, a bürokratikus kapacitás kiüresedése és a 2030-as, 2040-es évek utódlási válsága. Az önkormányzatok hiánnyal küszködnek, a köztisztviselők és tanárok bérének kifizetése is egyre nehezebb. Önmagában egyik fejlemény sem katasztrófa, együtt azonban olyan Kínát vetítenek előre, amelyben minden jelentős társadalmi problémát éppen az állami politika mélyít el, és a vezetők döntései egzisztenciális válságot okozhatnak.
