A Szíriába sodort ujgurok nyomában
A történelem különös fordulatai között az ujgurok Szíriában való megjelenése talán az egyik legérdekesebb és legellentmondásosabb jelenség. Etnikai és vallási kisebbségként kettős elnyomásban élve, egy részüket Kína durva bánásmódja, másik részüket pedig az Aszad-rezsim alatt puskaporos levegő sodorta el egy másik világba.
Egy száműzött közösség háborús szerepvállalása
Az elmúlt évtizedek során körülbelül tizenötezer ujgur talált új otthonra Szíriában, többnyire a török határ közelében fekvő Idlib területén. Az ellentmondásokkal teli közösség nemcsak túlélni próbált, hanem saját infrastruktúrát is kiépített. Saját iskolák, benzinkutak, pékségek és egyetemek alapozták meg a jelenlétüket. Habár sem útlevéllel, sem politikai megbízhatósággal nem rendelkeztek, mégis kulcsszerepet vállaltak a Bassár el-Aszad elleni harcokban.
Az átmeneti szíriai kormány elismerésként bevonta őket a hivatalos katonai hierarchiába. Ezáltal mind az új szíriai rendszerben, mind pedig saját diaszpórájukban példát mutattak arra, hogyan lehet egy lejáratott etnikai kisebbségből meghatározó katonai tényező.
A gyűlöletből érkező remény
De vajon miért érkeztek ezek az emberek éppen Szíriába? Kína által üldözöttként az ujgurok számára Törökország egyfajta kapu szerepét töltötte be. Törökország, amely szimpatizált az ujgurok ügyével, lehetővé tette számukra, hogy továbblépjenek egy ismeretlen, de talán reménytelibb földre. Ez azonban mindig is heves viták tárgya maradt a nemzetközi közösségek között.
Egyes kutatók szerint török hallgatólagos beleegyezés követte őket a konfliktusok sújtotta Szíriába, ahol nemcsak menedéket találtak, hanem katonai kiképzést is kaptak. A múlt eseményei azt sejtetik, hogy ezt a tapasztalatot talán egyszer saját hazájukért, Kelet-Türkisztánért használhatják fel.
Hudaberdi – Egy tábornok rövid története
Ezeknek a harcosoknak legismertebb alakja Abdulaziz Davud Hudaberdi, aki Kínából egy veszélyes kerülőúton érkezett Szíriába. Az etnikai ujgur, aki valaha rabként kezdte, mára dandártábornokként emelkedett ki, és a Türkisztáni Iszlám Párt helyi szervezetének vezetője. Nevét a szíriai háborúban játszott szerepéért jegyezték fel, és egyike azon kevés külföldieknek, akik ilyen kivételes katonai ranghoz jutottak.
A Hudaberdihez hasonló harcosok esetében feltűnő a kettős identitás konfliktusa: egyszerre szolgálnak egy idegen országot, miközben hazájuk szabadságát tartják szem előtt. Ez az elkülönült lojalitás folyamatos bizonytalanságot keltett környezetükben.
A nemzetközi politika árnyékában
Szíria és az Aszad-rezsim utáni időszak sem hozott egyértelmű nyugalmat ezeknek a harcosoknak. Az átmeneti kormány ugyan elismerte szerepüket a polgárháborúban, de az ENSZ és számos más hatalom, köztük Kína folyamatos gyanakvással tekintett rájuk. Kína álláspontja szerint a TIP az egykori ETIM folytatása, amelyet terrorszervezetként kezelnek. Ugyanakkor az ujgurok diaszpórája teljes mértékben elutasítja ezt a vádat, és hangsúlyozza, hogy az ujgurok csak saját népük védelmezésére koncentrálnak.
A függetlenségi álom és a valóság
A konfliktus közepette a nemzetek politikai céljai és az egykori rendszerek romjai között az ujgurok tovább harcolnak saját identitásukért és hazájuk függetlenségéért. Az ujgur diaszpóra szerint mindaz, amit eddig elértek, egy lépéssel közelebb hozta őket annak az álomnak a beteljesüléséhez, hogy egyszer ők is szabadok lesznek.”
Talán eljön az idő, amikor az egykori harcmezőkön szerzett tapasztalataik otthonuk újjáépítéséhez vezethetnek.
Forrás: index.hu/kulfold/2025/04/16/sziria-ujgurok-harcosok-kina-kelet-turkisztan-elnyomas/
