Előkerültek a titkos iratok: Hitler mégis a lakásban volt unokahúga gyanús halálakor
Újonnan előkerült levéltári dokumentumok ismét megkérdőjelezik a XX. századi történelem egyik legsötétebb magánéleti rejtélyét: lehetséges, hogy Adolf Hitler gyilkolta meg unokahúgát, Angela „Geli” Raubalt 1931-ben? A 23 éves nő halálát akkor hivatalosan öngyilkosságnak minősítették, ám az új bizonyítékok megingatják az eddig sziklaszilárdnak hitt alibit.
Geli Raubalt 1931 szeptemberében találták holtan Hitler müncheni, Prinzregentenplatzon található luxuslakásában. A halálát mellkasi lőtt seb okozta, a fegyver pedig Hitler saját Walther típusú pisztolya volt. A fiatal nő és az egyre ismertebbé váló politikus között szokatlanul szoros, megszállott és elnyomó kapcsolat állt fenn.
Megdőlni látszik az eddig biztosnak hitt alibi
Közel egy évtizeden át a hivatalos álláspont az volt, hogy Raubal holttestét 1931. szeptember 19-én reggel fedezte fel Georg Winter, Hitler személyi szolgálója, aki betörte a belülről bezárt szoba ajtaját. A rendőrségi jegyzőkönyvek szerint Hitler – aki ekkor még nem volt Németország vezetője, de már országosan ismert politikus volt – előző délután, szeptember 18-án elhagyta Münchent, és Nürnbergbe utazott. Ez az idővonal eddig kizárta, hogy a leendő diktátor fizikai jelenlétével összefüggésbe hozható legyen a tragédiával.
Harold Sandner német történész azonban a hivatalos müncheni halotti anyakönyvi regiszterben talált egy bejegyzést, amely Geli Raubal holttestének megtalálását 1931. szeptember 18. délelőtt 10 óra 15 percre teszi. Emellett két archív halotti értesítőn is ez a dátum látható. Ha ezek a dokumentumok hitelesek, az azt jelenti, hogy a lány halála 24 órával korábban történt, mint ahogyan azt eddig hitték. Mivel az igazolt adatok szerint Hitler csak szeptember 18-án délután indult el Nürnbergbe, a lány halálakor és a holttest felfedezésekor még bizonyíthatóan Münchenben, a lakásban vagy annak közvetlen közelében tartózkodott.
Mit mondanak a történészek?
Thomas Weber, az Aberdeeni Egyetem professzora és a náci Németország elismert szakértője a dokumentumokat áttanulmányozva úgy nyilatkozott, hogy bár kezdetben szkeptikus volt, azonban a három egymástól független irat alapján szinte kizárható az adminisztratív hiba. Azért is tekinthetők ezek hiteles bizonyítékoknak, mert három különálló korabeli dokumentum írja, hogy szeptember 18-án állt be a halál, és ugyanazon a napon találták meg a holttestet is.
Politikai szándék állhatott az ügy eltussolásának hátterében. A két történész, Sandner és Weber szerint a náci párt szimpatizánsai a rendőrségen szándékosan hamisíthatták meg a későbbi vizsgálati anyagokat, így azt a dátumot is, amikor megtalálták a holttestet. Weber ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy az idővonal megváltozása még nem jelent automatikusan gyilkosságot. A náciknak és a müncheni rendőrségnek számtalan oka lehetett a dátumok manipulálására. 1931-ben a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) éppen a polgári jobboldal támogatásáért küzdött, Hitler pedig igyekezett a „tisztaság és az erény” megtestesítőjeként fellépni a választók előtt. Bármilyen botrány, szexuális visszásság vagy öngyilkossági dráma romba dönthette volna addig épített politikai karrierjét.
Már-már beteges kapcsolat és a tragédia
Geli Raubal Hitler féltestvérének, Angela Hammitzschnek volt a lánya. 1929-ben költözött be nagybátyja müncheni lakásába. A kortársak és a későbbi történészek szerint Hitler betegesen megszállottja volt a fiatal lánynak: kisajátító, uralkodó módon viselkedett vele, és szinte minden lépését ellenőrizte. Egyes korabeli pletykák vérfertőző viszonyról szóltak, míg más források szerint Geli egy bécsi énektanulmányi útra vagy egy másik férfihoz szeretett volna elmenni, amit Hitler hevesen ellenzett.
Halálának estéjén a szomszédok és a személyzet beszámolói szerint a pár hangosan veszekedett a lakásban. A halottkém jelentése szerint a golyó a szívet érte, a fegyvert közvetlen közelről sütötték el. Később több orvosi megjegyzés is utalt arra, hogy a test helyzete és a seb iránya túl szokatlan volt egy öngyilkossághoz képest. Ennek ellenére a müncheni ügyészség – Heinrich Müller és más, később a nácikhoz lojális rendőri vezetők hatására – napokon belül lezárta az ügyet, és engedélyezte a gyors temetést Bécsben.
Bár az új bizonyítékok nem adják meg a végső választ arra, hogy mi történt pontosan azon a végzetes szeptemberi napon, azonban végleg megdöntötték a nácik kreálta 100 éves hivatalos narratívát, és ezzel újra megnyitották a XX. század egyik leghírhedtebb bűnügyi dossziéját.
