Jó pénzért vállalják a hazátlanságot és a magányt a külföldre költöző kalandor magyarok
Magyarországról az elmúlt években egyre több fiatal költözött külföldre, de az utóbbi időben már az idősek is útra keltek. A Ma is tanultam podcast legújabb adásában Kárpáti Rebeka és Tokár Tamás beszélgetett arról, miben bízik, aki elhagyja hazáját, csak az anyagi biztonság hajtja, vagy más is.
A médiában nemrég felröppent a hír, hogy Kárpáti Rebeka is a hazaelhagyók táborát erősíti, mert Balira költözik. Ezt gyorsan cáfolta: hosszabb időre nem kívánja elhagyni Magyarországot, csak hetekre. Arról is beszélt, hogy szorongással tölti el, ha néhány hét helyett már öt hétről van szó, amit külföldön tölt.
Aki kiköltözik, elszakad a családjától, barátaitól, anyanyelvétől, és rövid távon ez talán nem is okoz fejtörést, de évek alatt súlyos elmagányosodáshoz is vezethet. Az emigrálás fő motivációja mégis az anyagiak. Egy 2024-es kutatásból kiderült, 281 ezer magyar él és dolgozik külföldön főleg azért, mert kint sokkal jobb a fizetés. A legnépszerűbb célországok Németország, az Egyesült Királyság és Ausztria. A pénz mellett e három országban kiszámíthatóbbnak tűnik a jövő, biztosabb a politikai helyzet.
A pénz nem boldogít
Tokár Tamás szerint nem lehet boldog az, aki csak jól keres. Ha nincs családja, olyan kulturális környezet, amiben otthon érzi magát, vagyis az életminősége nem ideális, nem is lehet boldog, hiába a sok pénz. Ő azt sem tudja elképzelni, hogy külföldi felesége legyen, mert más a múlt, a nyelv, a háttér.
A választások óta lassult a kiköltözések tendenciája és gyorsult némileg a hazaköltözéseké, ami magyarázható elsősorban a politikával, de a szociális kapcsolatokkal, honvággyal, az iskolával, a külföldi munkakeresés nehézségeivel, a kinti anyagi bizonytalansággal is – mert sokszor nem teljesülnek az elvárt pénzügyi célok.
A statisztikák szerint a külföldön élők nagyjából öthatoda nem vagy legfeljebb a nagyon távoli jövőben tartja valószínűnek a hazatérést, 15–17 százalékuk tervezi, illetve elképzelhetőnek tartja, hogy a következő öt-tíz évben hazaköltözzön. Általában elégedettek külföldi munkahelyükkel és a munkakörülményekkel, még akkor is, ha jelenleg nem a végzettségüknek megfelelő munkát végeznek.
Az Egyensúly Intézet előrejelzése szerint 2028-ra a külföldön élő magyarok létszáma 770 ezerről 750 ezerre, míg hazautalásaik összege a GDP 2,2 százalékáról 1,4 százalékra fog csökkenni. Sokan hazatérnének, ha 4 millió forintos egyszeri hazatérési támogatást kapnának (majdnem a kint élők fele), ha 13. havi fizetést vezetnének be (35 százalékuk), a külföldi jövedelem felét elérő jövedelem vagy egy 2 millió forintos egyszeri támogatás is vonzó. A legerősebb motivációs tényező az lenne, ha a kinti jövedelem közel kétharmadát megkapnák.
Az anyagiak mellett a külföldre vándorlás okai számosak lehetnek, például a nyelvtanulás, kalandvágy, kíváncsiság. De sok ember mégsem indul útnak, mert óriási tolerancia, alkalmazkodóképesség kell a kinti boldoguláshoz. Kárpáti Rebeka szerint azonban ha tartósan gondolkozunk a kitelepülésen, akkor érdemes megpróbálni, mert nincs is rosszabb a „mi lett volna, ha…” bánkódásánál, a kielégítetlen kíváncsiságnál.
Permanens kisebbségi lét
Aki kimegy, annak számolnia kell azzal, hogy automatikusan kisebbség tagjává válik, neki kell alkalmazkodnia, nem a befogadóknak. A türelem, a rugalmasság elengedhetetlen. És kint mindig csak külföldiek maradunk, bevándorlók, akiknek még többet kell dolgozniuk az elismerésért.
Fontos tényező a nyelvtudás is. Ennek hiányában sem beilleszkedni nem lehet, sem rendesen dolgozni. A kapcsolatok hiánya pedig komoly lelki, közérzeti gondokhoz vezethet az idegen környezetben. De sokan mégis elhanyagolják a nyelvtanulást, mert abba a hitbe ringatják magukat, hogy „csak rövid ideig maradnak”, amíg összegyűjtik azt a pénzt, amiért kimentek. Még nagyobb hiba, ha erre hivatkozva nem tartják fontosnak a gyerekeik nyelvtanulását sem.
A célországok Anglia, Németország és Ausztria mellett főleg azok, ahol már vannak ismerősök, barátok, családtagok. Jellemzőbb, hogy fix időre mennek ki, nem örökre, inkább a munka, tanulás meghatározott időszakára. Az anyagi támogatás mellett az is ösztönözné a hazaköltözést, ha jobb lenne itthon a közhangulat és biztosabb a jövő.
