Újra fellángol az adózási konfliktus: kormány kontra szakma
A 2025-ös év eleje forró vitát hozott a könyvelők, az adótanácsadók és a hazai gazdasági kormányzás között. A tűzfészek központjában az alanyi adómentesség értékhatárának visszamenőleges emelése áll, amely január 1-jétől 12-ről 18 millió forintra nőtt. Bár első pillantásra ez a döntés kedvezőnek tűnik a kisvállalkozók számára, az adószakma több prominens alakja szerint mélyreható hibák és súlyos következmények kísérik a jogszabályt.
Harcban a szakmai egység: kritika és ellenállás
Az intézkedés mögött álló Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) lélegzetvisszafojtva figyelte a szakadékot, ami a döntést üdvözlő Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) és a Magyar Könyvelők Országos Egyesülete (MKOE) között tátongott. Míg a kamara örömmel fogadta a módosítást, Ruszin Zsolt, az MKOE alelnöke élesen bírálta a lépést, „adópolitikai mélypontként” emlegetve azt. Szerinte nem kérdés, hogy az intézkedés károkat okoz bizonyos vállalkozásoknak, különösen azoknak, amelyek visszamenőlegesen térnének vissza az alanyi adómentesség körébe.
Adminisztrációs káosz vagy átlátható rendszer?
Az MKOE és más szakértők szerint a visszamenőleges bejelentéshez kapcsolódó adminisztráció óriási nyomást gyakorol a vállalkozásokra. Nem csupán a saját nyilatkozataikat kell módosítaniuk, de korábbi számláikat is utólagosan rekonstruálniuk kell, ami komoly bürokratikus terhelést jelent. A NAV állásfoglalása ugyan egyszerűségre törekszik, de a valóság ennél lényegesen komplexebbnek mutatkozik.
Egyéni döntések és szabad választás
Az Adótanácsadók Egyesülete (AE) Zara László vezetésével némileg enyhített a helyzeten, hangsúlyozva, hogy az alanyi adómentesség visszamenőleges választása nem kötelező, és az vállalkozói döntésen alapul. Ha valaki mégis a változtatás mellett dönt, az vállalja annak minden adminisztrációs következményét. Az AE ugyanakkor keményen ostorozta a kormányzatot, mivel a döntéshozatal előtt elmaradt a szakmai egyeztetés az adószakmai szervezetekkel.
Jogalkotói precedensek: visszatérő minta
Nem először fordul elő, hogy egy adójogszabályt visszamenőleges hatállyal módosítsanak. Bagdi Lajos, a Niveus Consulting Group partnere emlékeztetett, hogy a reklámadó 2017-es újraszabályozása során hasonló precedens történt, amely szintén visszamenőleges engedményeket hozott az érintetteknek. A visszamenőleges kedvezmény tehát nem példa nélküli a magyar adótörténelemben.
Mélyrepülés az elméletek között
Az alanyi adómentesség visszamenőleges érvényesítése körüli viták egyik legvitatottabb pontja az, hogy az érintettek nem élhetnek az áfalevonási jogukkal az új szabályozás hatályba lépése után. Ruszin Zsolt szerint ez akár veszteségként is jelentkezhet, különösen akkor, ha egy vállalkozó például áfás kiadásokkal terhelt ügyletet bonyolít le, miközben az új, mentesített státusz kizárja az áfalevonást.
Össze nem érő álláspontok
Az MKOE állításait többen is megkérdőjelezték azonban, mondván, hogy az áfalevonási lehetőségek hiánya az alanyi adómentesség esetében eleve adott volt. Emiatt olyan vállalkozások, amelyek jelentős áfás kiadással rendelkeznek, eleve nem tekintenék előnyösnek az alanyi adómentességet. A kritikusok szerint Ruszin példái túlságosan absztraktak, s nem tükrözik az üzleti világ pragmatikus valóságát.
Következetesség vagy káosz?
Bár a NAV arra törekedett, hogy a szabályozást következetesen alkalmazza, akadnak olyan vállalkozások, amelyek számára a módosítás jelentős hátrányokkal járhat. Különösképp azok, akik az értékhatár tavalyi átlépésével áfakötelessé váltak, majd idén a 18 milliós határ átlépése nélkül ismét mentesített státuszt szerezhettek.
A vita továbbra is éles, a felek pedig egymással szemben eltérő narratívákat képviselnek. Vajon a kormány sikeresen alakul át a kisvállalkozások támogatójaként, vagy az adminisztratív teher csak tovább súlyosbítja a gazdaság széttagoltságát? A válasz bizonytalan, a feszültség azonban tagadhatatlan.
