Mindenki genetikai mozaik, az anyai sejtek pedig örökre bennünk maradnak
Új kutatások szerint az anyai sejtek a terhesség alatt átjuthatnak a méhlepényen, és megtelepedhetnek a fejlődő baba agyában. Ezek az úgynevezett mikrokimerikus sejtek állandó lakóhelyet alakítanak ki a szürkeállományban, és számos funkciót látnak el.
Sejtjeink egy apró töredéke édesanyánktól származik, vagyis mindannyiunkban több millió olyan sejt található, amelyet az immunrendszer normális esetben idegenként ismer fel, mégis a legtöbbünkben békésen elszaporodnak anélkül, hogy problémát okoznának.
A terhesség alatt a méhlepényen átjutó anyai immunsejtek építik a magzat immunrendszerét, így az egész életében tolerálja az anya sejtjeit – feltéve, hogy az anya immunrendszere normálisan működik, és nem tekinti idegen anyagnak a babát. Előfordulhat ugyanis, hogy a szervezet idegenként érzékeli és megtámadja a magzatot; ilyenkor immunológiai összeférhetetlenségről vagy az anyai immuntolerancia zavaráról beszélünk.
A magzat genetikai állományának fele az apától származik, ezért a baba az anya teste számára biológiailag félig idegen szövetnek minősül. Normál terhesség esetén az anyai immunrendszer bonyolult védelmi mechanizmusok révén tudatosan blokkolja saját védekező reakcióit, hogy befogadja a magzatot. Ha ez a folyamat sérül, az immunrendszer elutasíthatja a terhességet.
Az anya és a magzat közötti sejtcseréről a kutatók már több mint 50 éve tudnak, a jelenséget mikrokimerizmusnak nevezték el. A folyamat kétirányú: minden anyuka szervezetében maradnak a magzattól származó sejtek, és minden gyerek megtartja az anyjától származó sejtek egy részét. Az immunológusok számára különösen érdekes, hogy az immunrendszer nem indít támadást az idegen sejtek ellen.
A vizsgálatok a 22 hetes magzattól a 80 év feletti idősekig széles skálán mozogtak, és anyai sejteket minden életkorban találtak. Számuk az évek során csökkent, feltehetően a programozott sejthalál miatt.
Módosított sejtek vizsgálata
A kutatók egereken vizsgálták az anyai mikrokimerizmust: olyan immunsejtekkel tenyésztették a rágcsálókat, amelyeket módosítottak, hogy specifikus sejtfelszíni markereket expresszáljanak. Ez lehetővé tette a sejtek szelektív csökkentését annak megfigyelésére, hogy fennmarad-e az immuntolerancia.
Az anyai immunsejtek egy kis részhalmaza – amely a csontvelő sejtjeihez és a dendritikus sejtekhez hasonló tulajdonságokkal rendelkezett – a születés után sokáig fennmaradt, és szoros összefüggést mutatott mind az immunaktivitással, mind a szabályozó T-sejtek szaporodásával. A megerősítés érdekében a kutatók ezután szelektíven eltávolították ezeket a specifikus anyai sejteket az utód egerekből: az immunrendszer kulcsszereplői, a T-sejtek eltűntek, és az anyai sejtek immuntoleranciája is megszűnt.
Többféle szerepben
A kutatók 37 gyerek epilepsziaműtét során eltávolított agyszövetét is összehasonlították az anyjuktól vett szájnyálkahártya-mintákkal. RNS-szekvenálással és egy saját fejlesztésű számítógépes eszközzel, amely kiszűri a nem illeszkedő, idegen eredetű sejteket, 26 gyereknél találtak anyai sejteket, átlagosan 2,2-t százezer sejtenként.
A kutatók szerint valószínűleg ennél több gyerek agyában vannak anyai sejtek. A módszer ugyanis a DNS-beli eltérések alapján különbözteti meg az anyai sejteket a gyerek saját sejtjeitől, aki génjei felét az anyjától örökli; ahol a kettőjük DNS-e megegyezik, ott az anyai sejtek rejtve maradhatnak.
Az anyai sejtek többféle szerepet teljesítettek: voltak köztük idegsejtek, az agy immunsejtjei, az idegsejteket támogató sejtek, az idegrostok szigetelőhüvelyét létrehozó sejtek, valamint az ereket bélelő sejtek.
A mikrokimerizmus több egészségügyi rendellenességgel hozható összefüggésbe. A tanulmány lehetővé teszi a tudósoknak annak vizsgálatát, hogy ezek a ritka sejtek okozzák-e a betegségeket, vagy pedig a természetes gyógyulási folyamat részeként találhatók meg megnövekedett mennyiségben a beteg szövetekben.
