Ezért kezdett mindenki köhögni, ahogy elkezdődött az iskola
Riasztó szeptemberen vagyunk túl: alig kezdődött el az iskola, máris sokan estek ágynak. A gyerekeket és a felnőtteket egyaránt felsőlégúti vírusok, gyomorfertőzések és egyéb betegségek betegítették meg. Felmerül a kérdés, mi következik a hidegebb hónapokban, ha már most ilyen sokan megbetegedtek, és miért nem nyújtottak védelmet a nyáron elfogyasztott vitaminok.
Évtizedekkel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy az iskolakezdéssel ilyen tömegesen betegedjenek meg az emberek. A vírusszezon általában ősz végén, tél elején kezdődik, a néphit szerint azért, mert addig védelmet nyújtanak a nyáron fogyasztott zöldségek, gyümölcsök és a napfény biztosította D-vitamin. Az így megerősített immunrendszer októberig, novemberig is kitartott – eddig. Úgy tűnik, hiába fogyasztottunk nagy mennyiségű dinnyét és sárgabarackot, az első fertőzéstől torokfájósak lettünk.
Az elmúlt 60 évben riasztó mértékben romlott az élelmiszerek minősége: a létfontosságú ásványi anyagok és vitaminok mennyisége számszerűen csökkent a gyümölcsökben, zöldségekben. Az élelmiszerek tápértéke azért romlott, mert a kevésbé tápláló növények termesztését részesítik előnyben, magas hozamú fajtákat preferálnak, és a természetes gazdálkodásról a vegyszeres gazdálkodásra tértek át.
A nyolcvanas évek után a gazdálkodók többsége széles körben használt rovarirtó, gombaölő, gyomirtó és műtrágyákat. Az agrokemikáliák domináns használata negatív hatással van a gyümölcsök, zöldségek tápértékére. A műtrágyák túlzott alkalmazása csökkentheti a talaj szervesanyag-tartalmát, nitráttal szennyezheti a talajvizet, és veszélyes lehet az emberek és az állatállomány egészségére.
Világszerte több mint kétmilliárd ember szenved mikrotápanyag-hiányban, különösen jód-, vas-, folsav-, A-vitamin- és cinkhiányban. Ez is egyfajta éhezés: hiába eszünk sokat, a lényeges összetevők kimaradnak. Ez okozza sok korai halálozást és a gyerekek fizikai és szellemi visszamaradottságát a fejlődő országokban.
A negyvenes évek óta a terméshozam folyamatosan növekszik az intenzív mezőgazdasági technikák, a mesterséges trágyázás, a növényvédő szerek, az öntözés és a magas hozamú fajták termesztése miatt. De az alultápláltság is növekszik, ami az élelmiszernövények tápanyagsűrűségének és minőségének csökkenésével magyarázható. Ma egyszerre vagyunk túltápláltak és alultápláltak, mert tápanyagban szegény étrendet fogyasztunk.
A kereskedelmi forgalomban kapható gyümölcsök – például alma, narancs, mangó, banán – és zöldségek – paradicsom, burgonya – az elmúlt 50-70 évben legalább 25-50 százaléknyit veszítettek tápanyagaikból a környezeti, genetikai és talajhígulási változások miatt. Csökkent a nátrium, vas, réz, kálium, kalcium, cink és magnézium tartalmuk.
A tápanyag-kimerülés régen elkezdődött, de az elmúlt 70-80 évben a mértéke mindössze 20 százalék, míg az elmúlt 30-40 évben 80 százalékos volt. Az A-vitamin is elszivárgott a brokkoliból, a petrezselyemből. A kalciumtartalom meredek csökkenését figyelték meg 1975 és 2001 között a citromban, az ananászban és a mandarinban. A foszforszint csökkent az almában, banánban, narancsban, őszibarackban, mandarinban. Lényegesen kevesebb a vas a banánban, a grépfrútban, a narancsban, az őszibarackban, az eperben, a mandarinban, a görögdinnyében. A karfiol, a kelkáposzta és a hagyma is elveszítette vastartalma nagy részét. A gyümölcsök magnéziumtartalma 7-25 százalékkal, a zöldségeké 15-35 százalékkal csökkent.
A gyümölcsök, zöldségek és élelmiszernövények ásványi összetétele függ a növényfaj genetikai felépítésétől, az éghajlati viszonyoktól és a talajminőségtől. A tápanyagcsökkenés fő okai lehetnek: a talaj leromlása; új, magas hozamú fajták kifejlesztése; agronómiai tényezők; a szintetikus műtrágyák, növényvédők, gyomirtók használata; a génmódosított élelmiszerek bevezetése; a levegő- és vízszennyezés; a globális felmelegedés; az ózonréteg elvékonyodása; és a megnövekedett CO2-koncentráció.
A környezeti CO2-koncentráció növekedése befolyásolja a tápanyagok – nitrogén, foszfor, kálium, vas – mennyiségét a talajban, csökkenti a növények tápanyagfelvételét, valamint az élelmiszernövényekben található fehérjék és ásványi anyagok mennyiségét. A kizárólag a terméshozamra összpontosító gazdálkodási módszerek a növények tápanyagminőségének és a talajminőségnek romlásához vezetnek. És talán épp emiatt sokkal kevesebb a vitamin a gyümölcsökben, zöldségekben.
