A lakhatási válság és a strukturális hibák gyökerei
Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) a magyar lakhatási válság komplex problémájára kíván reagálni. A helyzetet kirívóan súlyosbítja a gyorsuló lakásállomány-elöregedés, miközben a felújítási források súlyos hiányt mutatnak. A probléma több aspektusból fakad: az építőipari fekete foglalkoztatás, a számla nélküli munkák, illetve az állami ösztönzők hiánya mind súlyosan gátolják az ágazat fejlődését.
Áfa kedvezmények és zöld programok újraindítása: valódi megoldások?
A szakmai javaslat egyik kulcspontja az újépítésű ingatlanokra kiterjesztett 5 százalékos áfa 2030-ig történő fenntartása. Ez a lépés a pénzügyi könnyítés égisze alatt kívánja serkenteni a lakásépítések növekedését, miközben az energiatakarékos városrész-rehabilitációs programok és a Zöld Otthonteremtési Program feltámasztását is sürgetik. Az ilyen intézkedések nem csupán az építőipar fejlődéséhez, hanem hosszabb távon szélesebb társadalmi haszonhoz vezethetnek – feltéve, hogy megvalósulásuk kiszámítható és követhető marad.
Az állami szerepvállalás és a költségvetés fekete foltjai
A kormány számára nyilvánvalóan kínos statisztikák is napvilágot láttak: az ÉVOSZ becslése szerint 200 milliárd forintnyi lakásépítés zajlott számla nélkül 2024-ben, ami a költségvetés számára 55 milliárd forint adóbevételkiesést jelentett. Ez a mulasztás azonban nem csupán a gazdasági folyamatok szintjén jelent problémát, hanem az állami szabályozás hiányosságaira is kínos reflektorfényt vet.
Pontokba szedett megoldási stratégiák
A szervezet több mint egy tucat pontból álló javaslatcsomagja nem hagy helyet kétségeknek: az uniós és nemzetgazdasági szintű piacvédelmi intézkedésekre ugyanúgy szükség van, mint a vidéki lakásfelújítási programok kiszélesítésére. A lakossági hitelek kamatszintjét is szabályoznák, legfeljebb 5 százalékos plafont javasolva. Emellett az önkormányzati bérlakásprogram bevezetése is terítéken van, ahol az üzemeltetési és bérleti díjak meghatározása állami és önkormányzati felügyelet alatt maradna.
A társasházak és bérlemények kihívásai
Egy kulcsfontosságú javaslat a társasházaknál kötelező felújítási alap bevezetése, ami hosszú távon stabilizálhatja az ingatlanpiacot, bár a végrehajtás pontos részletei kétséget hagynak annak hatékonyságát illetően. Az ÉVOSZ továbbá javaslatot tett az új épületadó-mentességre is, amely öt évig mentesítené a tulajdonosokat az építményadó alól, ezzel bátorítva az új lakások piacra kerülését.
A kormányzati irányelvek hiánya és a stratégia szükségessége
Az elavult és hiányos szabályozásokon túlmutatva egy hosszútávú lakásgazdálkodási stratégia kidolgozásának sürgetése is helyet kapott a javaslatok között. A készházak és moduláris épületek piacán érvényes normák kidolgozása tovább erősítené az építőipar versenyképességét. Az 500 lakás feletti projekteket nemzetgazdasági szintű jelentőségűként kezelnék, ezáltal biztosítva azok gyorsabb megvalósulását.
Számok tükrében: építkezések és felújítások
A KSH adatai szerint az első negyedévben mindössze 2704 új lakás épült, ami a hanyatlás további jeleként értékelhető. Ez a 2,7 százalékos éves visszaesés világosan mutatja, hogy az állami ösztönzők hiánya elkerülhetetlenül lassítja az ágazatot. A szakszövetség ugyanakkor már érzékeli a mélypontról történő lassú elmozdulást, amihez azonban további állami beavatkozás is elengedhetetlen.
ÉVOSZ: szakmai és gazdasági nyomásgyakorlás
Az ÉVOSZ átfogó javaslatai egyértelműen rávilágítanak a lakhatási válság gyökerére, ugyanakkor kritikai szemléletet mutatnak az állami szerepvállalás eddigi hiányosságai iránt. Az elkövetkező évek kulcskérdése, hogy a kormány és a piac hogyan reagál ezekre a javaslatokra. Egy biztos: a megoldások kidolgozása nem tűr halasztást. A lakhatási problémák strukturális gyökerei mélyebbre nyúlnak annál, mint amit egymagukban az ösztönző programok megoldhatnának.
