Az edzőváltások árnyékában – Hrutka János véleménye
A magyar labdarúgás világában az edzőváltások kérdése egyre inkább megkerülhetetlen témává vált. Hrutka János gondolatai a hirtelen döntések hátteréről és következményeiről rámutatnak arra, hogy az átgondolatlan cselekedetek milyen mozgásokat idéznek elő a sportágban. Az NB I-ben tapasztalható hektikus helyzetek nem csupán az edzők karrierjében hagynak mély nyomokat, hanem a csapatok hosszú távú teljesítményére is kihatnak.
Az elmúlt évek során Székesfehérvár és Zalaegerszeg is szimbolikusan példázzák, hogy a gyors megoldások gyakran több problémát szülnek, mint amennyit megoldanak. Az edzőket sokszor minimális szakmai háttérvizsgálattal, vagy éppen baráti javaslatokra nevezik ki, miközben az érintettek múltbeli eredményei és kompetenciái sokszor alig állnak összhangban az elvárásokkal.
Statisztikai árnyalatok és a türelem hiánya
Az NB I csapatai között az elmúlt években szürreális számú edzőváltás ment végbe. A Ferencvárosnál például 2021 óta hét szakember váltotta egymást, míg Újpesten hat edző próbálta meg visszavezetni a csapatot a sikerek útjára. Debrecenben Herczeg András távozása után a klub kispadja szinte forgóajtóvá vált, ahol tizenkét edző fordult meg kevesebb mint négy év alatt. Ezek az adatok nem csupán türelmetlenséget, hanem a koncepciózus gondolkodás teljes hiányát is tükrözik.
Az edzők egy-egy gyengébb szériát követően azonnal a kritikák kereszttüzébe kerülnek, miközben a vezetők ritkán vállalják a felelősséget saját rossz döntéseikért. Az egyetlen pozitív példaként említhető Vasas esete, ahol a korábbi hibákból tanulva a vezetőség kitartó támogatást nyújtott Pintér Attilának. Ez az egyedi hozzáállás lassan mérhető eredményeket hozhat, ám messze elmarad az általánosan jellemző hektikus és érzelmi döntésektől.
A nemzetközi és hazai viszonyok tükrében
Az NB I-ben négy külföldi, két határon túli magyar és hat hazai edző irányít jelenleg. A Puskás Akadémia, az MTK és a Paks példája mutat némi stabilitást, azonban ezen szigetek mellett a zűrzavar dominál. Bartosz Grzelak, az Újpest jelenlegi vezetőedzője például mindeddig csalódást keltő teljesítményt nyújtott, ám valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag még mindig bizalmat élvez a klubvezetés részéről. Ez a fajta „hosszú póráz” viszont csak kevesek számára valódi előny.
A Zalaegerszegen bekövetkezett helyzet kiemelkedik a kaotikus döntéshozatal példái közül. Márton Gábor eltávolítása és Mihalecz István kinevezése egyszerre abszurd és igazolhatatlan. Ugyanakkor az ilyen furcsa cserék korántsem ritkák a hazai futballban.
A következmények árnyékában
Az edzők nemzetközi szinten már évek óta szisztematikusan felkészített és sokoldalúan képzett szakemberek, ugyanakkor Magyarországon az UEFA pro-licences edzők is gyakran „kerítésen kívül” várják a lehetőséget. A megfelelő szakmai háttér, a hosszú távú befektetés hiánya és a felelősségkerülés mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az edzői szakma egyre kevésbé tekinthető stabil pályának itthon.
Egyre több esetben látjuk, hogy klubvezetők azonnali hatású változásokat keresnek, amelyeket nem előz meg körültekintő tervezés. Ezek a rövid távú célkitűzések azonban ritkán vezetnek akár közép-, akár hosszú távon eredményekhez. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a tartós bizalom és következetesség, ha nem is garantál megváltást, közelebb viheti az érintetteket ahhoz, hogy a futball ne csak érzelmekből, hanem racionalitásból is merítsen erőt.
