Vészhelyzeti hívás és zuhanás: kilenc halálos áldozat a floridai magánrepülőgép-balesetben
Nyugodt, nagyjából ötórás utazásnak indult egy texasi Austinból a Bahamákra tartó család útja, de a gép sosem landolt a karibi szigeteken. A felszállás után alig több mint két órával a kétmillió dollárt érő Bombardier Learjet 60 Florida felett irányíthatatlanná vált, majd Palm Beach megyében, a South Military Trail mentén a földbe csapódott. A fedélzeten utazó kilenc ember közül senki sem élte túl a katasztrófát, amely az év második legtöbb halálos áldozatot követelő amerikai légi balesete.
A rendelkezésre álló adatok szerint a 15 óra 37 perckor felszálló, N722BD lajstromjelű gép élesen északnak fordult, majd keleti irányba állt, és elhagyta Austint. A Mexikói-öböl felett 12 500 méter magasságban, mintegy 900 kilométer per órás földsebességgel haladt délkelet felé. 17 óra 31 perc körül érte el Florida partvonalát, nagyjából 400 kilométerre a Bahamáktól.
17 óra 40 perckor Nathalia Filgueiras másodpilóta üzenetet küldött egy barátjának, amelyben arról írt, hogy turbulenciába kerültek, és jeges a gép. Hét perccel később a gép Naples környékén már mintegy 10 700 méterre ereszkedett, és turbulenciával küzdött. A miami légiforgalmi irányítók engedélyezték a pilótáknak, hogy kitérjenek az erős csapadék miatt, majd a gép meredek, jobbra forduló süllyedésbe kezdett West Palm Beach irányába. A pilóta néhány perccel a becsapódás előtt még azt jelezte, hogy jéglerakódást és enyhe turbulenciát észlel, de uralja a helyzetet, hamarosan azonban vészhelyzetet jelentett.
17 óra 49 perc 8 másodperckor a gép majdnem függőleges zuhanásba kezdett. A pilóta Mayday-t kiáltott, és jelezte, hogy a gép percenként mintegy 6100 méterrel zuhan, ekkor nagyjából 5975 méter magasan, mintegy 810 kilométer per órás sebességgel haladt. Az utolsó tiszta transzponderjel 2670 méter magasságból érkezett, másodpercekkel később a jel megszűnt. A Learjet egy út menti kereszteződésbe csapódott, majd lángra kapott. A rádiófelvételen hallható, ahogy a másodpilóta sikoltva üzent az irányítóknak, míg mellette a pilóta imádkozott. A becsapódás előtt a másodpilóta állítólag azt mondta: „Kifutottunk az időből, végünk van.”
A tragédia áldozatai: Adam Robinson technológiai vállalkozó, felesége, Helen Sharp, gyermekeik, Emma és Charlie, a család dadája, Anita Maria Cetina, a házaspár barátai, Rachael Reed és Charmi Fehr, valamint Jeff Gregory kapitány és Nathalia Gadelha Filgueiras másodpilóta.
Az Egyesült Államok Országos Közlekedésbiztonsági Testülete (NTSB) mintegy húsz szövetségi szakértőt vezényelt a helyszínre. Az első nagyobb sajtótájékoztatón a nyomozók azt mondták, hogy a légköri viszonyok ellenőrzése a vizsgálat fő fókusza. Első feladatuk a becsapódási kráterből a víz kiszivattyúzása, hogy hozzáférhessenek a legnehezebb roncsdarabokhoz, köztük a hajtóművekhez és a futóművekhez, és megkereshessék a repülésirögzítő berendezéseket. Előzetes jelentést egy hónapon belül várnak, de ez nem fog végleges választ adni a baleset okára; a zárójelentéshez szükséges mérnöki és igazságügyi munka egy-két évig is eltarthat.
Egyes légiközlekedési szakértők szerint a gép az úgynevezett „koporsósarok” jelenségbe kerülhetett, miközben a pilóták két viharcella fölé próbáltak emelkedni. Nagy magasságban a legkisebb és a legnagyobb biztonságos sebesség közötti sáv veszélyesen beszűkülhet: ha a gép túl lassú, a szárnyak átesnek, ha túl gyors, túllépheti a biztonságos üzemi határokat, és a személyzet nehezen tudja megtartani az irányítást. A szakértők első megállapítása szerint a jéglerakódás okozhatta a katasztrófát, a nyomozók ugyanakkor egyelőre nem állapították meg a baleset okát.
