Rákosiékkal dacolva adta vissza a Fradinak a nevét és zöld-fehér színeit
Hetven éve, 1956. november elsején kapta vissza nevét és hagyományos színeit a Ferencváros. Az 1899-ben alakult klub a Rákosi-rendszer politikai nyomására 1950-ben veszítette el nevét és színeit: előbb ÉDOSZ SE, majd 1951-től Budapesti Kinizsi néven, piros-fehér színekben kellett szerepelnie. A nevet 1950. február 16-án úgy vették el, hogy a kommunista sportirányítás kényszerrel egybeolvasztotta a klubot az Élelmiszeripari Dolgozók Országos Szakszervezete Sport Egyesületével. Csaknem hét évig kényszerült a patinás klub nem a saját nevén működni.
Egy elfeledett menedzser szerepe
Az eredeti név visszaszerzésében döntő szerepe volt egy ma már elfeledett menedzsernek, Onódy Lajosnak. Onódy 1920-ban született, 18 évesen kezdett a Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt.-ben dolgozni, előbb segédmunkás, majd villanyszerelő, később műszaki tisztviselő lett. Közben futballozott a Ganz-MÁVAG NB I-es csapatában, ahol Komorettó Béla, a Ferencváros 1953 és 1955 közötti elnöke volt a játékostársa és barátja.
A háború alatt kommunistákat és zsidókat mentett, ezért 1995-ben, halála előtt egy évvel megkapta a Világ Igaza kitüntetést. 1949 októberében felkérték a Büfé Nemzeti Vállalat megszervezésére, amely 1950. január 1-jén kezdte meg működését. A vállalatból később Éttermi és Büfé Vállalat lett, 380 kisebb-nagyobb üzemegységgel, ahol télen 2500, nyáron mintegy 4500 ember dolgozott.
Partizánakció Bécsben
1953-ban Onódy lett az FTC, akkori nevén a Budapesti Kinizsi labdarúgó-szakosztályának vezetője. 1955-ben egy bécsi vendégjáték alkalmával, ahol megnyerték a Húsvéti Tornát, zöld-fehér felszerelésben és Ferencváros néven léptette fel a csapatot. Április 11-én a bécsi Praterben a Rapid elleni 2:2-es mérkőzésen viselte hosszú évek után először újra a csapat a hagyományos zöld-fehér szerelést. A Sós Károly irányította együttes összeállítása Gulyás – Mátrai, Kispéter, Dalnoki – Szabó, Dékány – Budai, Orosz, Ombódi, Vilezsál, Fenyvesi volt. Emiatt leváltották, egy év elteltével azonban Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke visszahelyezte őt pozíciójába.
A forradalom és az újrakezdés
1956. november elsején, a forradalom viharában a klub visszakapta ősi, 1899 és 1951 között viselt nevét és színeit. Az újjáalakuló közgyűlést a Springer-szobor tövében tartották meg, egy zöld-fehér zászlóval beborított asztalnál. Az intézőbizottságban Onódy is helyet kapott. A forradalom leverése után sem nyugodott, kihasználta a Münnich Ferenchez fűződő jó viszonyát: 1956 decemberében elérte, hogy a Fradi jugoszláviai túrára mehessen, 1957-ben pedig egy tizenhét mérkőzésből álló ausztráliai-óceániai körútra. Cserébe garantálta, hogy senki sem fog disszidálni a csapat tagjai közül, és a szavát megtartotta. Az 53 napig tartó körúton 17 mérkőzést játszottak, ebből tizenötöt megnyertek.
Börtön és rehabilitáció
1964. október 30-án Onódyt őrizetbe vették. Az Onódy-per 1965. február 22-én kezdődött a Fővárosi Bíróságon, és március 20-án hirdettek ítéletet. Onódyt nem jogerősen hét és fél évi szabadságvesztésre ítélték. Másodfokon a Legfelsőbb Bíróság a büntetését egy évvel mérsékelte. Összesen négy év négy hónapot ült a szegedi Csillagbörtönben, ahol betanított munkára vezényelték, egészsége súlyosan károsodott. Büntetése kétharmadának letöltése után 1969. február 28-án feltételesen szabadlábra helyezték, hat hétre kórházba került, majd 49 évesen nyugdíjazták. 1990. április 2-án az akkorra Magyar Szocialista Párttá alakult utódpárt Országos Egyeztető Bizottsága megállapította, hogy 1965-ös kizárása a pártból koncepciós jellegű volt, ezért a döntést hatályon kívül helyezte. Onódy Lajos 1996 februárjában, 76 évesen hunyt el.
