„Anya, itt lőnek!” – háború miatt szétszakított ukrán családok tragikus döntésre kényszerültek
Egy 12 éves ukrán kislány a háború első napján a nagynénje udvarán, egy kútaknában rejtőzött el az orosz lövedékek elől. Édesanyja hiába indult érte, a katonák visszafordították, néhány nappal később a lány már az oroszországi Belgorodban volt.
Hajnali riasztás Harkiv közelében
2022. február 24-én Nina Vlaszovát lánya ébresztette, még hajnali öt óra sem volt. A két nő egy nappal korábban Harkivtól egyórányi autóútra, Pilnában találkozott. Az édesanya korábban katonaként szolgált a Donbászban, mielőtt leszerelt és visszatért a falujába. A lánya nevelése mellett egy kisvállalkozást indított Harkivban, ahol indiai ételt árult.
Az orosz támadás előtti napon visszaindult Harkivba, és megígérte a lányának, hogy másnap ebédidő körül hazaér. Veronika ezúttal úgy döntött, hogy átmegy a nagynénjéhez Boriszivkába, ahol az unokatestvérével tudott játszani. Hajnalban azonban óriási dörrenésre ébredt, majd látták Vlagyimir Putyin televíziós beszédét, amelyben bejelentette az orosz „különleges katonai művelet” megindítását.
„Emlékszem, hajnali 4:21 volt. A nagynéném udvarán lévő aknához futottunk, ahol a vízszivattyú volt. A nagybátyám kiabált, hogy siessünk, vegyünk fel valami meleget, aztán egyenként átvitt minket az aknához” – emlékezett vissza Veronika, aki az óvóhelyről hívta fel anyját.
Nina kétségbeesetten autóba ült, és lánya felé indult, de a harkiv belvárosából az ukrán 92. gépesített dandár katonái nem engedték tovább, ezért kénytelen volt visszafordulni.
Egyre gyengülő telefonvonal
A háború első napjaiban Nina és Veronika viszonylag könnyen tartotta a kapcsolatot. Boriszivkában megszűnt az áramellátás és az ukrán mobilhálózat sem működött, de a közeli orosz átjátszótornyok jele még elérte a falut, így a helyiek orosz hálózaton keresztül tudták elérni rokonaikat.
„A vonal jó volt. Próbáltam lelkileg támogatni, mondtam neki, hogy bármi történjék, érte megyek. Hogy minden rendben lesz, nem kell félni az ágyúzástól” – mondta az anyja.
Az oroszok nem szállták meg a települést, így a segélyek eljutottak oda, de az élet egyre nehezebb lett: nem volt vezetékes víz, a kutak vizét aggregátorokról működtetett szivattyúkkal nyerték ki. A mobilkapcsolat is romlott, Veronika hallotta az anyja hangját, utóbbi viszont nem. A faluban álhírek terjedtek, és néhány nap múlva híre ment, hogy orosz katonák betörtek Vlaszováék üres pilnai házába, átkutatták és kifosztották.
Az egyetlen út Oroszországon át vezetett
A háború első heteiben nehéz volt elhagyni a harkivi terület megszállt részeit, mert a városba jutáshoz át kellett volna kelni a frontvonalon. Március elején Irina Verescsuk ukrán miniszterelnök-helyettes közölte, hogy Kijev tűzszünetet kért Moszkvától a humanitárius folyosók kialakításához. Oroszország azt javasolta, hogy a távozni kívánó ukránokat a határtól 30 kilométerre fekvő Belgorodba vigyék, majd onnan Oroszország-szerte ideiglenes szállásokra küldjék tovább. Verescsuk ezt elfogadhatatlannak nevezte, mondván, az ukrán állampolgároknak a saját hazájukban kell menedéket kapniuk.
Március 2-án Veronika nagynénje családjával együtt bezsúfolódott utánfutós Ladájukba. Két falubeli is velük tartott, így összesen nyolcan préselődtek be az autóba. A menekülő család mobilszolgáltatása akkor állt helyre, amikor átlépték az orosz határt. Veronika ekkor hívta fel anyját, hogy közölje vele, nincs már Ukrajnában.
Ukrajnában szülők százezrei kényszerültek hasonló döntésre. Marija Lvova-Belova, Vlagyimir Putyin gyermekjogi biztosa hivatalos közleményében arról számolt be, hogy a háború első 14 hónapjában 730 ezer gyermek érkezett Ukrajnából Oroszországba.
