Újabb bizonyítékok támasztják alá, hogy zafírkő volt a Szent Korona csúcsán a kereszt előtt
Nem kizárt, hogy eredetileg egy nagydarab zafírkő ékesítette a Szent Korona csúcsát, a drágakövet pedig szándékosan letörték és kalandos utat bejárva az osztrák császári koronára került. Spielmann Gábor független magyar kutató most új bizonyítékokkal állt elő a hihetetlen történet alátámasztására. Következtetéseit Dr. Guitman Barnabáson, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem történészén kívül Dr. Peter Diem, a téma egyik osztrák szakértője is meggyőzőnek gondolja.
Korabeli források híján máig viták kereszttüzében áll, hogy honnan származik a Szent Korona. A legvalószínűbbnek az tartja a történettudomány, hogy I. Géza magyar király második felesége – a bizánci Szünadéné – hozta magával Mihály bizánci császár ajándékaként 1074 körül. Az is valószínű, hogy a ma ismert Szent Korona alsó abroncsrésze érkezett magyar földre, ami valójában egy oromdíszes női korona volt, görög feliratokkal. A latin nyelvű felső keresztpántot csak később illesztették a koronához. Mivel bizáncias stílusú koronáról volt szó, a korabeli példák alapján ennek tetejét valószínűleg egy értékes drágakő díszíthette.
A drágakő-csúcsdísz teóriával Spielmann Gábor független kutató állt elő, akinek numizmatikusként szemet szúrt, hogy II. András egyik megkoronázására vert 1206-os érméjén kerek dísszel a tetején látható feltehetően a Szent Korona. Ebből kiindulva utánajárt a csúcsdísz lehetséges sorsának, és így jutott el a bécsi Kunsthistorisches Museumban látható Rudolf-féle osztrák császári korona csúcsdíszéhez.
Spielmann Gábor legújabb kutatásai alapján a lehetséges történelmi rekonstrukció szerint a mohácsi vész utáni káoszban szinte kézről kézre járt az uralkodók között a Szent Korona. Feltehetően Szapolyai János özvegye, Izabella királynő – kényszerűen – átadta a koronát Habsburg Ferdinándnak 1551-ben. De előtte annak csúcsdíszét a krónikák szerint leszedte, és fiának, János Zsigmondnak adta, ami Bocskai Istvánhoz, majd Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemhez került, aki Csehországba, II. Rudolf udvarába menekült. Rudolf 1610-ben Báthoryt bebörtönözte, aki gyóntatója tanácsára Rudolfnak ajándékozta a csúcsdíszt. A császár új udvari ötvösmestert hivatott, hogy az értékes relikviát a koronájára helyezze.
Spielmann Gábor figyelmét két új forrás keltette fel, amelyek a fenti történéseket támasztják alá. Az egyik Gyulaffi Lestár (1557-1605) történetíró, diplomata elbeszélése, aki Báthory Zsigmond titkára volt. Eszerint a csúcsdísz – „a magyar koronának egy ága” – Mária Krisztina és Báthory házassága táján, azaz 1595 körül került Ugrai Gergely vármegyei ispántól Bocskai Istvánhoz, aki azt Báthory Zsigmondnak adta. A dísz külsejét is leírja: „Igen szép safélykű, nagy öreg volt annak az korona virágjának abban az részében.” A másik új forrás a fogvatartott Báthory Zsigmond bírósági tárgyalása, ahol az ékességet úgy említik, mint „egy drágakővel díszített liliom egy igen régi magyar koronából”.
