Tom Cruise teljesen elszabadul az év legőrültebb mozifilmjében
Október 1-jén debütál a hazai mozikban a Digger, amelyben a 64 éves amerikai színész ezúttal egy mohó és telhetetlen olajmágnás-oligarchát, Digger Rockwellt alakít. A szerep több szempontból is kakukktojás Tom Cruise pályáján: a hollywoodi sármőr ezúttal egy igazi rohadékot játszik, és nem csak viselkedésében felismerhetetlen, hanem végre tényleg úgy néz ki, mint egy hatvanas éveiben járó férfi – ráncos, túlsúlyos, és ahol nem őszül, ott kopaszodik.
A film rendezője Alejandro G. Iñárritu, aki korábban olyan művészfilmes alkotásokat tett le az asztalra, mint a Birdman, a Babel és A visszatérő, amelyért Leonardo DiCaprio megkapta első Oscarját. A történet főszereplője egy rendkívül önimádó figura, akinek hiába a mérhetetlen vagyona, kevesen képesek elviselni. Ez is közrejátszik abban, hogy karaktere eszméletlenül ragaszkodik a macskájához, amely már a 38. életévét tapossa, amikor először látjuk a filmben – Digger ugyanis mindent megtesz azért, hogy négylábú barátja a lehető legtovább éljen, még a borderline állatkínzástól sem riad vissza.
Digger kitartó és véresszemű karakter, aki meg van győződve róla, hogy a falig, sőt még annál is tovább el kell mennie az embernek, ha győzni akar. Az egyik olajfúró létesítménye olyan globális katasztrófát, vagy legalábbis annak lehetőségét okozza, hogy még az amerikai elnök is összecsinálja magát a hír hallatán. Digger mohósága miatt egy baromi nagy jéghegy elindul Európa felé, és ha nem állítják meg, sok százezer ember halhat bele.
A jó szatíra ismérve, hogy összezavar és kínos helyzetbe hoz, a Digger pedig ezt maradéktalanul megteszi. Az alapszituáció már önmagában annyira groteszk, hogy Tom Cruise olajmágnása nélkül is maximumra tolja a szekunder szégyenérzetet. A kellemetlen snittekhez hozzájárulnak azok a jelenetek is, amikor az Egyesült Államok kupaktanácsában azzal viccelődnek, hogy majd kikérik a jelenlévő nők véleményét – nők ugyanis nincsenek a döntéshozók között. Iñárritu bátran viccel politikailag nem korrekt dolgokkal is.
Tom Cruise-t felüdülés egy ennyire elborult szerepben látni, és a főszereplő él is a lehetőséggel. Amikor éppen kifogyna a szél a film vitorlájából, Digger karaktere és annak őrülete lendíti előre a cselekményt. A Digger elvont, a modern társadalomra meglepően komplexen reagáló szatíra lett, már csak azért is, mert a készítő keretes szerkezetbe tette a sztorit – a csavar az év egyik legnagyobb mozis megdöbbenését hozta el.
Tom Cruise még kettős szerepben sem bicsaklik meg. Hasonló mondható el a Riz Ahmed-féle Ganeshről, az elnök asszisztenséről és tudósáról, aki amilyen pipogya alaknak tűnik, épp annyira állja a sarat az álnok és diktatórikus Diggerrel szemben. A haldokló elnököt játszó John Goodman is megéri a pénzét, még úgy is, hogy Iñárritu olyan remek színészeket hagyott alig lényeges mellékszerepekben eltörpülni, mint Sandra Hüller és Emma D’Arcy. Egyedül Jesse Plemonsszal nem tudott kiszúrni a rendező, aki alig néhány perc alatt szinte lopja a show-t, karizmája Tom Cruise-éval vetekszik.
A Digger néha zavaróan közel kerül ahhoz, hogy szétessen darabjaira, de a fő szál aktualitása, humora és össznépi tragédiája, valamint a remeklő, egyértelműen Oscarra hajtó Tom Cruise tartja össze a filmet. Emellett a Digger eléggé meta, sokkal mélyebbre ás a modern társadalom rákfenéibe, mint ahogy azt az ember várná. Helyenként érezni, hogy a megdöbbentési szándék vezette Iñárritu kezét, és elképzelhető, hogy a színészek erősen rögtönöztek – de ha így tudnak improvizálni egy ennyire elborult, gyomorba vágó társadalomkritikát, akkor túl sok panasz nem lehet. Még úgy sem, hogy a Diggert nyilvánvalóan sokan fogják hangosan utálni; ők vélhetően nem értik, vagy nem akarják érteni, mire ment ki ez az egész játék.
A Digger október 1-jén érkezik a hazai mozikba, a sajtóvetítésen 9/10-es értékelést kapott.
