Egy gépelt levél Nagy Ferónak és a szocialista marketing
A Kádár-rendszerben nem kellett versenyezni a hatalomért, a választásoknak nem volt tétje, a pártállam mégis úgy viselkedett, mintha kötelező lenne tetszenie. Ahol a parlamenti választáson csak egyetlen lista indul, ott a népszerűség elvileg nem oszt, nem szoroz – mégis kiépült a közönség mérése, sőt a lázadó rockzenét is megvette magának a rendszer egy majálisra.
1966 nyarán a Magyar Televízió elindította a Táncdalfesztivált, amelyen a nézők levelezőlapon szavazhattak. Több mint 140 ezer levelezőlap érkezett, a következő évben már 649 ezer. A közönség akarata négy dalt juttatott be a döntőbe a zsűri döntése ellenére. Ugyanebben az országban a parlamenti választásokon egyetlen lista indult.
A rendszer a politikai szavazással is végigjátszotta ugyanezt, csak lassabban: 1967-ben bevezette az egyéni választókerületeket, 1971-ben törvénybe iktatta az alternatív jelölt állítását a választók harmadának támogatásával, 1985-ben pedig kötelezővé tette a többes jelölést minden kerületben – mindezt a Hazafias Népfront ernyőjén belül. 1985-ben már reformgondolkodású függetlenek is bejutottak a parlamentbe.
1979. május 1-jén a KISZ majálist szervezett a Budapesti Nemzetközi Vásár kőbányai területén, ahol a Piramis lépett fel. A becslések szerint 35–40 ezer ember jött el. A pártvezetést ez a szám nem büszkévé tette, hanem megijesztette. Kiderült, hogy a rockzene akkora tömeget mozgat, amekkorát a rendszer semmilyen saját rendezvénnyel nem tudott volna.
1980. augusztus 23-án a Hajógyári-szigeten megrendezték a Fekete Bárányok fesztivált, ahol nyíltan a kitaszítottak játszottak – a Beatrice, a Hobo Blues Band és a P. Mobil – 25–30 ezer fiatal előtt. A koncert formálisan a KISZ és az Ifjúsági Magazin védnökségével zajlott, mert máshogy nem kapott volna engedélyt.
Csatári Bence történész talált egy levelet, amelyet Lendvai Ildikó, a KISZ Központi Bizottsága kulturális osztályának akkori vezetője írt egyenesen Nagy Ferónak, azaz „Nagy Ferenc elvtárs részére”, amelyben – frontembere útján – felkéri a Beatrice zenekart, hogy készítsen pályaművet a KISZ dalpályázatára. Az együttes meg is nyerte a pályázatot a Nem nekem tanulsz című dallal, és pénzjutalmat kapott. Ugyanez a Beatrice később már alig kapott fellépési engedélyt, fél évvel a pályázat után fel is oszlott.
Az egyetlen hanglemezgyárnál egy politikusnak készült, a zenéhez botfülű ember döntötte el egy öt négyzetméteres irodából, ki kaphat lemezt, és ki süllyed el. Erdős Péter hivatalosan soha nem volt a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat vezetője, a gyakorlatban mégis ő döntött a könnyűzenéről.
A Kádár-rendszer pontosan úgy viselkedett, mint egy monopolhelyzetben lévő, de a vásárlóitól rettegő nagyvállalat. A tűrt kategóriával folyamatosan tesztelte a keresletet, a Táncdalfesztivállal megadta a szavazás illúzióját, a KISZ-majálisokkal felvásárolta és a saját színpadára állította a lázadást, mert az olcsóbb és kifizetődőbb volt, mint a betiltás. Végül intézetet alapított, hogy tudományosan is megmérje a közízlést.
