A Búbánat-völgyön át – Pion István első regényének kritikai bemutatása
Pion István, az elismert költő, újságíró és slammer, A Búbánat-völgyön át című regényével debütál a próza világában. A könyv középpontjában a szerzőt ért bántalmazások állnak, és a legfontosabb üzenete, hogy sosem késő szembenézni a múltban átélt traumákkal. A kötetben elmeséli, hogyan tapasztalta meg a súlyos abúzus hatásait, amelyeknek következményei máig kihatnak az életére.
Története szerint, a szerző ferences gimnáziumi tanára egy alkalommal levette a törülközőt, s arra kérte, hogy üljön rá, és masszírozza meg. Ezt az eseményt először 2021-ben Urfi Péter, a 444.hu újságírója tette közzé, és az ügy a hazai médiában is nagy visszhangot keltett. Az eset komoly következményekkel járt: az érintett szerzetest eltiltották a kiskorúakkal való bármiféle kapcsolattartástól. A regény keretein belül Pion István maga meséli el, hogy mit élhetett át ezekben a súlyos pillanatokban.
„Tizenöt évembe került, hogy felfejtsem, mi is történt velem valójában. Amikor tizenkét éves koromban elindultam haza, és amikor tizenhét éves koromban kiléptem a szobából, az két nagyon különböző, mégis nagyon hasonló pillanat volt…” – írja a kötetben, ezzel hangsúlyozva a trauma feldolgozásának fontosságát.
A Búbánat-völgyön át nem csupán a személyes élmények átadása, hanem a múlt feldolgozása is. A regény folyamán a szerző szembesít a felejtés és emlékezés mechanizmusával. Figyelmeztet minket arra, hogyan felejtünk el önvédelmi okokból, ugyanakkor arra is, hogy a trauma feldolgozása segíthet elkerülni a jövőbeni bántalmazásokat.
Pion István könyve a növekvő traumairodalom tengerében kitűnik szellemes és közérthető írásmódjával, amely Salinger klassikusát, A zabhegyezőt idézi. A korai fejezetek dinamikája, a megítélés és a szorongás érzése régi elnyomott emlékeket hoz felszínre. Azonban a kötet végén az író már nem a szépirodalom eszközeivel él, hanem a bántalmazás következményeit elemzi, dokumentáris stílusban közölve a tényeket. Itt válik nyilvánvalóvá a hibrid megoldás, ahol a történetek és tudósítások egyensúlyba kerülnek.
A könyv legnagyobb erénye, hogy megtalálja azt a kamaszos hangot, ahonnan figyelmeztet: a traumák nem maradhatnak feldolgozatlanok. Pion István arra ösztönzi az olvasókat, hogy bátran nézzenek szembe a múlt fájdalmával, hiszen minden bántalmazott embernek joga van megörökíteni és elmesélni saját történetét.
Pion István: A Búbánat-völgyön át. Jelenkor Kiadó, 2026, 157 oldal.
