Vicces videókat néztek a mobiltelefonjukon, ez tartotta életben a 69 napra a föld alatt rekedt bányászokat
2010 augusztusában Chilében, Copiapó város közelében 33 bányász rekedt a föld alatt egy bányaomlás következtében, összesen 69 napra. A szerencsétlenség után 17 napig még azt sem tudták, hogy a munkások egyáltalán életben vannak-e. A mentésükre nemzetközi összefogásra, a NASA segítségére és egy speciális, liftszerű kapszulára volt szükség ahhoz, hogy mindannyiukat élve hozzák ki mintegy 700 méteres mélységből.
Az élőben közvetített mentőakciót becslések szerint egymilliárd ember követte figyelemmel a televízióban. Amikor minden bányász megmenekült, Chilében félreverték a harangokat, és országszerte óriási ünneplés kezdődött.
A National Geographic háromrészes dokumentumsorozatot készített a balesetről Chilei bányakatasztrófa: Versenyfutás az idővel címmel, amely a Disney+-on is elérhető. A sorozat a visszaemlékezések mellett elsőként mutat be olyan felvételeket, amelyeket a mélyben rekedt munkások készítettek a telefonjukkal.
A bányakatasztrófa egyik túlélője, Omar Reygadas exkluzív interjút adott, amelyben elmondta, mi volt számára a legnehezebb a lent töltött 69 nap alatt. A legfájóbb az volt, hogy nem tudott kapcsolatba lépni a családjával, és attól félt, hogy halottnak hiszik. Amikor végre kiszabadult, és újra a karjaiban ölelhette gyermekeit és unokáit, azt Isten ajándékának tekintette.
Arra a kérdésre, mi volt a legkényelmetlenebb a mentőcsapatra várva, Reygadas azt válaszolta: a legnagyobb nehézséget a rendes alvás és pihenés hiánya jelentette. Amikor visszatért a hétköznapi életbe, elsőként a fiával együtt térdre ereszkedett, magasba emelték a Bibliát, és hálát adtak Istennek, hogy életben maradt.
A 33 bányászból mindössze 11-en tértek vissza később a bányászmunkához. Reygadas a baleset után rögtön egy másik bányában kezdett dolgozni, de a családja kérésére végül szakmát váltott: azóta ezermesterként, több mesterséget űzve dolgozik.
Elmondása szerint ma már nem zaklatja fel, ha a bányabalesetről kérdezik, sőt nosztalgiával gondol vissza a föld alatt töltött időre, mert a társaival olyan testvériség alakult ki közöttük, amely csak ilyen extrém körülmények között születhet meg. Hozzátette: a lent töltött idő alatt a családjával átélt szép pillanatok emléke és az imádkozás tartotta benne a reményt.
Arra a kérdésre, hogy mennyire szorultak rá a többiek a tanácsaira, Reygadas azt felelte: bár ő volt az egyik legtapasztaltabb bányász, inkább lelkileg támogatták egymást. Lelkesítették egymást, hogy túl fogják élni, felidézték a szép emlékeket, és abban bíztak, hogy ami velük történt, csupán egy bukkanó az életükben.
A föld alatt volt náluk néhány mobiltelefon is. Reygadas szerint ezek rengeteget segítettek: olvasták a híreket, klipeket és vicces videókat néztek, mindazt, amit az emberek manapság a telefonjukon szoktak. Ez is hozzájárult az életben maradásukhoz, mert elterelte a figyelmüket a valós helyzetükről. Vicceket meséltek egymásnak, sokat nevetgéltek, és így valahogy meg tudták tartani a jókedvüket.
Az átélt események hatására Reygadas elmondása szerint közelebb került Istenhez, vallásosabb lett, jobban odafigyel magára, egészségesebben étkezik, és olyan dolgokat kezdett csinálni, amelyek meghosszabbítják az életét. Elkezdett a pillanatnak élni, főleg amikor a családjával van.
Arra a felvetésre, hogy a bányát működtető céget azóta sem büntették meg a baleset miatt, Reygadas azt mondta: borzalmas véleménnyel van róluk a mai napig, mert nekik kellett volna jó munkakörülményeket biztosítaniuk a bányászoknak, de még csak bocsánatot sem kértek tőlük, még levélben sem. Megúszták az egészet anélkül, hogy bármilyen következménye lett volna rájuk nézve.
A Chilei bányakatasztrófa: Versenyfutás az idővel első része szeptember 26-án mutatkozott be a NatGeo csatornán, a második rész október 3-án 21:00-kor, a harmadik október 10-én ugyanekkor lesz látható. A sorozat mindhárom epizódja a Disney+-on is megnézhető.
