Váratlan helyről kaptuk meg az év egyik legjobb játékát
Amikor az ember már azt hiszi, hogy a kooperatív műfajban az It Takes Two vagy a Split Fiction után képtelenség igazán újat mutatni, időről időre felbukkan egy kisebb műhely, amely tisztán a játékmenetbe vetett hittel és stílusérzékkel írja felül a papírformát. A független fejlesztésű Orbitals pontosan ezt teszi: a Shapefarm csapata egy olyan páratlan hangulatú, kétszemélyes űrkalandot szállított le, amely első látásra szerelem, másodikra pedig az év egyik legemlékezetesebb élménye.
A játék legerősebb tartópillére a prezentáció. Az Orbitals látványvilága egy szerelmeslevél a késő nyolcvanas és korai kilencvenes évek japán sci-fi animéihez: a kézzel rajzolt hatású átvezetők, a pasztellfényekkel és CRT-monitoros fénytörésekkel megvilágított 3D-s terek, valamint a „cassette futurism” esztétika azonnal beszippantják a korszak rajongóit. A pályák megjelenése is retrofuturisztikus: vaskos kapcsolók, analóg mérőműszerek és kattanó mechanikák fogadnak, miközben az űrállomásokon felfedezhető, állatszerű földönkívüli lények és a nosztalgikus szintipop dallamok szívmelengető atmoszférát teremtenek.
A történet két fiatal főhőst, Makit és Omurát követi, akik egy elszigetelt, pusztuló űrállomás lakói. Otthonukat gyilkos kozmikus vihar fenyegeti, a kolónia megmentésének egyetlen módja pedig három speciális reaktorkazetta felkutatása az elhagyatott űrbázisok mélyén. Bár a cselekmény a lezárás felé némileg kapkodóvá válik, a páros közötti dinamika ellenállhatatlan: igazi bajtársi harmóniában működnek együtt, egymás mondatait fejezik be, viccelődnek és énekelnek.
Az Orbitals kizárólag kétszemélyes módban játszható, és többnyire aszimmetrikus feladatok elé állítja a párost. Míg az egyik fél lézerrel vagy csáklyával nyit meg új utakat, a másik vízágyúval manipulálja a környezetet. A fejtörők sokszínűsége figyelemre méltó: szinte nincs két egyforma szakasz. Bár a feladványok logikája helyenként egyszerűbb a kelleténél, a zseniális tálalás ezt feledteti – Nintendo Switch 2 exkluzív cím révén ez nem is meglepő. A készítők úgy lavíroznak a bonyolultsági szintek között, hogy gyerekek és felnőttek egyaránt sikerélményben részesüljenek.
Kiváló megoldás az is, hogy az állomások közötti utazás külön játék a játékban. A két játékos közösen irányítja a bázisként szolgáló űrhajót, amely a végigjátszás során folyamatosan fejlődik, új minijátékokkal és megmentett élőlényekkel bővül. Induláskor a hajón betöltött szerepünket is kiválaszthatjuk: az egyik játékos a pilótaülésből manőverez, míg a másik a védelmi ágyúkat és a kapcsolókat kezeli. Bár a gyorsan mozgó célkövető rakéták elleni űrharc helyenként frusztrálóan feszes reflexeket követel, az élmény közösségépítő ereje vitathatatlan.
Az Orbitals ízig-vérig kétszemélyes játék, egyedül elindulni esélytelen. Ez a kötöttség azonban nem jelenti azt, hogy a szoftvert duplán kellene megvásárolni. Adott a klasszikus helyi kooperatív mód egyetlen Nintendo Switch 2 konzol előtt, de az online többjátékos opció is elérhető. A fejlesztők a lehető legkorrektebb üzleti modellt választották: a Nintendo eShopból ingyenesen letölthető az Orbitals Friends Pass, így elég, ha csak az egyik félnél van meg a teljes játék, a meghívott partner egyetlen forint elköltése nélkül végigjátszhatja a teljes kampányt.
A fejlesztők nem a monetizációval vagy mesterségesen elnyújtott tartalommal akarták rabul ejteni a közönséget, hanem a közös játék tiszta örömével. Bár a történet vége kissé kapkodósra sikerült, a fejtörők néhol elbírtak volna még egy kis mélységet, az aszimmetrikus mechanikák változatossága, a két főhős szívmelengető dinamikája és a lenyűgöző vizuális világ kerek egészet alkot. Az Orbitals ritka kincs a modern felhozatalban: olyan játék, amelyet a stáblista legördülése után azonnal hiányolni kezd az ember.
