Súlyos kérdések, megtaposott könyvek – megnyílt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál
Az irodalom szabadságáról, a könyvek sebezhetőségéről és az olvasás életben tartó erejéről szólt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál megnyitója. Visky András gyerekkori emlékein keresztül a könyvek pusztíthatóságáról beszélt, Karácsony Gergely szerint pedig vannak idők, amikor csak olvasás közben lehetünk igazán szabadok. A fesztivál díszvendége, Colm Tóibín átvette a Budapest Nagydíjat.
A könyvesek elfoglalták a helyüket, a standok állnak, az első olvasók pedig már csütörtök délután megjelentek a vasárnapig tartó Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. A 31. fesztivál ünnepi megnyitóján az irodalom szabadságáról, a könyvek törékenységéről, az olvasás jövőjéről és a mesterséges intelligencia jelentette kihívásokról egyaránt szó esett. A díszvendég író az ír Colm Tóibín, a díszvendég országok Németország, Ausztria és Svájc.
Visky András a Prédikátor könyvének mondatából indult ki: „A sok könyv írásának nincs vége, és a sok gondolkodás elfárasztja a testet.” Szerinte ironikus, hogy a könyvírás hiábavalóságáról éppen egy könyv végén olvashatunk. Felidézte gyerekkorát, amikor egy házkutatás során a hatóság emberei a családi könyvtár legszebb köteteit rángatták ki az üveges szekrényből, majd megtaposták azokat. Apja cédulagyűjteménye is megsemmisült. Azt képzelte, hogy a pusztuló könyvekből kimenekülnek a betűk, felszállnak az égig, és egy szép napon visszatérnek a meggyilkolt könyvekbe. Beszédében Nádas Pétert is felidézte, akinek sokat köszönhet, és feltette a kérdést: „Ki véd meg bennünket önmagunktól?”
A díszvendég országok képviselői a német nyelvű irodalom közös kulturális teréről és a szerzők találkozásáról beszéltek. Colm Tóibínt Bán Zsófia méltatta, aki kultúrák, országok és történelmi tapasztalatok közötti közvetítőként mutatta be. Kiemelte a menni vagy maradni dilemmáját, amely a kelet-európai olvasók számára sem idegen. Szólt arról, hogy Tóibín nyíltan beszél homoszexualitásáról, és közéleti szerepet is vállalt, például a 2015-ös írországi népszavazás idején. Felidézte, hogy Tóibín már 2008-ban független magánkiadót alapított Krasznahorkai László brit kiadásának elősegítésére. Bán Zsófia szerint Tóibín regényeiben a hallgatás és a fedett beszéd motívuma meghatározó, mesterei Henry James és Thomas Mann voltak. A magyarok és az írek közös nyelveként a humort és az öniróniát nevezte meg, végül így zárta méltatását: „Isten hozta ide haza.”
Karácsony Gergely Nádas Péter emlékéből indult ki, majd az olvasás szabadságáról beszélt. Szerinte annak eldöntése, hogy mit olvasunk, azon kevés területek közé tartozik, ahol az ember valóban maga dönthet. „Vannak idők, amikor csak akkor vagyunk igazán szabadok, amikor olvasunk” – fogalmazott. Felidézte a nyári Könyvhéten elhangzott kormányzati ígéreteket, és azt mondta, a szakma a végrehajtásnak is örülne. Az olvasási és szövegértési képességek romlásának okai között a technológiát, a széteső figyelmet, a felszínes tartalomfogyasztást és az oktatási rendszer problémáit említette. A mesterséges intelligenciáról szólva azt nevezte korunk egyik legfontosabb kérdésének, hogy az új technológiát saját gondolkodásunk támogatására vagy annak helyettesítésére használjuk-e. A rendszeres olvasás szerinte az empátiát, a kreativitást és az intelligenciát tartja karban, ezért ma már „életre-halálra kell olvasni”. Tóibínt tiszteletbeli budapestinek nevezte, és méltatta Krasznahorkai külföldi megismertetésében vállalt szerepét.
Colm Tóibín ezután átvette a Budapest Nagydíjat. A megnyitó későbbi részében első alkalommal adták át a Somlyó György Műfordítói Díjat, amelyet a Francia Intézet egy évvel korábban indított útjára. A zsűri elnöke, Tóth Krisztina a műfordítás nehéz mesterségéről beszélt, és kitért a mesterséges intelligenciára is: egy gép képes szövegeket átültetni, de egy irodalmi mű lelkét csak avatott fordító képes megmozdítani. A jó műfordítást egy tánchoz hasonlította. Az első díjat Lőrincz Ildikó kapta Leïla Slimani Nézd, hogyan táncolunk című regényének fordításáért; az elismeréshez egy hónapos franciaországi szakmai tartózkodás is társul. Lőrincz Ildikó a Francia Intézetnek, az Európa Könyvkiadónak és a zsűrinek mondott köszönetet. A hivatalos megnyitó véget ért, a fesztivál vasárnapig az olvasóké.
