A magyar festőművész bevehetetlennek tűnő galériákat hódít meg
Néhány hónap alatt ez már a negyedik megvalósult kiállítása a brit fővárosban Göncz Dalmának, a Royal College of Art nemrég végzett kaposvári művészének. A kísérletező kedvű alkotó egy ideje felhagyott a beton alapanyagként való alkalmazásával, és a dimbes-dombos somogyi táj hatását mutató organikus műalkotásokkal arat egyre nagyobb sikert a kritikusok és a gyűjtők körében.
A mottinghami Gerald Moore Galleryben megnyílt NOW 2026 című tárlat alapgondolata a Magyar Képzőművészeti Egyetem jumpSTART kezdeményezéséhez hasonlít: a végzős hallgatóknak rendezett kiállításon az eladott műtárgyak bevétele részben a pályakezdő művészeké lesz. A 2012-ben megnyílt galériában korábban Matisse, Louise Bourgeois és Cornelia Parker alkotásaiból is rendeztek tárlatot. A mostani kiállításra pályázni kellett: Dalma képe több mint kétszáz pályázat közül került be a zsűri által kiválasztott 22 műalkotás közé. Két képét válogatták be, de a tárlaton csak egyet láthatunk, mert a másik elkelt.
Az itt kiállított színpompás alkotás se nem rajz, se nem festmény, se nem textília, hanem ez is, az is; ihletője a somogyi táj, előképe pedig a nagymamája kézimunkája, annak akart emléket állítani. Először megrajzolja az alapot, majd kifesti a vásznat, végül elkezdődik a gyöngyfűzés aprólékos, hónapokig tartó munkája. Párhuzamosan három-négy alkotás készül, vegyes technikával, olajjal és akrillal. Japán, cseh és kínai gyöngyöt is használ, a selejtes darabokat újrahasznosítva applikálja a műbe. A kép az „Az utolsó fa a megyehatárban” című sorozatba illeszkedik.
A festőművész jelenleg egy körülbelül 250×230 centiméteres monumentális textilinstalláción dolgozik, amelyben a múltból örökölt anyagokat saját festészeti beavatkozásaival és gyöngyhímzéssel alakítja tovább. A munka három időréteget kapcsol össze: a múltból örökölt tudást, a jelen alkotói beavatkozását és a jövő generációinak továbbadott örökséget. Központi gondolata: „Our silence became your language” – „A mi hallgatásunk lett a ti nyelvetek.” Ezzel arra utal, hogy a korábbi generációk asszonyai sokszor nem szavakkal, hanem munkájukkal, tárgyaikkal és mindennapi gesztusaikkal hagytak nyomot maguk után.
Az elmúlt egy évben a Hypha Studios – Beneath the Rift című kiállításán a Last Tree at the County Border című, 60×80 centiméteres gyöngyhímzett festményével szerepelt, ez volt első megvalósult londoni csoportos kiállítása. A London Design Festival Enchanted Matter tárlatán bemutatott festmények az anyagok emlékezetével, az ökológiai összefüggésekkel, az újrahasznosítással és a hagyományos kézműves technikák kortárs értelmezésével foglalkoztak; a műveket anonim módon válogatták. A fesztivál hivatalos szerkesztői cikkében a Suspended Ornament című munkája is szerepelt. Az In-Between Thresholds című tárlat az átmeneti terek, az emlékezet, a jelenlét és a művészeti területek közötti határok kérdését vizsgálta; itt bemutatott munkája hagyományos festészeti hordozóra épül, de a több ezer kézzel felhelyezett gyöngy reliefszerű, térbeli struktúrát alkot, és a fény valamint a néző mozgásának hatására a kép megjelenése folyamatosan változik.
A galéria egyik művészettörténeti kapcsolódása, hogy 2026 januárjában Georgia O’Keeffe munkáiból rendeztek kiállítást. A Georgia O’Keeffe: Memories of Drawings című tárlat a Southbank Centre Hayward Gallery Touring programjához kapcsolódott, és a művész 21 rajzának fotogravűr reprodukcióját mutatta be. A festőművész szakmai fejlődése szempontjából talán a legfontosabb siker, hogy bekerült a Liberty Art Award kétéves londoni kiállításának anyagába és mentorprogramjába. A több mint 2300 jelentkező közül kiválasztott 15 művész közé honfitársunkat is beválasztották. A programot a Liberty Specialty Markets nemzetközi biztosítótársaság hozta létre, szakmai megvalósításában a brit Parker Harris vesz részt. A Liberty londoni központjában, a Walkie Talkie néven ismert épület 21. emeletén Dalma négy-öt alkotását mutatták be, amelyek két éven keresztül lesznek láthatók.
