A Predator: Halálbolygó – új irány a Ragadozók filmsorozatban
A Predator-filmek sorozata mindig is a változatosság és az izgalom jegyében készült. Az 1987-es első rész óta, amelyben Arnold Schwarzenegger és csapata egy dél-amerikai esőerdőben harcolt a vérlustól fűtött Ragadozóval, a franchise számos megkapó és egyedi történetet mesélt el. A filmek különböző hátterek között játszódtak, például a gyors ütemű urbanizáció stipi-stopival a Ragadozó 2-ben, ahol Danny Glover nemcsak a huligánokkal, hanem a hagyományos értelemben vett ragadozókkal is megküzdött. Azonban a legújabb, 2022-es előzményfilm, a Préda, már egy új korszak kezdetét jelentette a sorozat számára.
Dan Trachtenberg rendező a legújabb rész, a 2025 november 6-án bemutatott Predator: Halálbolygó író-rendezőjeként érkezik a nagyvászonra, és a film sikerrel veszi át a stafétát a franchise sikeres tradíciójából. E történet középpontjában egy új, eddig kevésbé ismert faj áll, a jaucsák, akik képtelenek megbirkózni a Ragadozók eltökélt brutalitásával. A főszereplő Dek, akit Dimitrius Schuster-Koloamatangi alakít, a törzs leggyengébb embere, aki apjával és testvéreivel való konfliktus után egy idegen bolygón találja magát, ahol próbálja megmutatni, hogy ő is megérdemli a helyét a klánjában.
Az újfilm eleje kicsit lassan indul, próbálva bevezetni Dek karakterének gyengeségeit. A látvány is vegyes, a Ragadozók bolygója amatőresen fakónak hat, és a kezdeti akciójelenetek sem állják meg a helyüket. Azok az időszakok, amikor a kézi technikákat használták, hogy a látvány ne legyen ilyen átlátszóan gyenge, egyértelműen hiányoznak ezekből a modern mozikból. Mindez azonban hamarosan megváltozik, ahogy a fő cselekmény fókuszál Dek vadászatára, és egy sor rendkívül izgalmas jelenet társul mellé.
Trachtenberg jól dolgozza fel a tónusváltásokat; a Gennán található vadászati jelenetek izgalmas, feszültséggel teli pillanatai eltérnek a filmtől eddig megszokott szigetszerű akciótól. Mindez a törzsi ritmusokkal aláfestett zene tárja elénk, összefonva a történetet a technikai megoldásokkal, ami rendkívül működőképes eredményt ad.
Érdekesség, hogy a film párhuzamot von Dek útja és a Préda főszereplője között, ahol hasonló kihívásokkal néznek szembe. A történet csavarja, hogy Dek, aki a háttérbe szorult, a film végére önmagát találja meg az idegen lényekkel való ellentétben, ami új dimenziót ad a karakter fejlődésének.
Elle Fanning karaktere, Thia, szintén kulcsszerepet játszik. A kettős szerepben megjelenő Thia nemcsak szívet hoz a filmbe, hanem humorral is fűszerezi a történetet, ami elengedhetetlen a tejelő akcióban, mivel különböző testvérkapcsolatokra is fókuszál a film.
Trachtenberg rendezői zsenialitása abban rejlik, hogy a film, habár Disney-projekt, megőrzi a ragadozók brutális és kegyetlen hagyományait. Az abszurd humor, amely most sokkal természetesebben illeszkedik a történethez, segít feloldani a feszültséget anélkül, hogy elveszítené a helyzet komolyságát.
A Predator: Halálbolygó azonban nem mentes a kritikától sem. A vége cliffhangerrel zárul, amely a franchise jellegét tükrözi, és az újabb folytatás ígérete megint ott lebeg a közelben. A film során felmerül a kérdés, hogy a következő részek milyen további irányokat fognak venni, és Dan Trachtenberg képes lesz-e újra meglepni a közönséget az új megközelítésekkel.
Összességében a Predator: Halálbolygó sikeresen hozza vissza a sorozat rég elveszett varázsát, és új értelmet ad a sokak által ismert, félelmetes Ragadozóknak. A film minősége, cselekménye és karakterei összhangban állnak a franchise megerősítésével és sikerének fenntartásával. Ha valaha is drukkoltunk egy gyilkológépnek, akkor ez az a pillanat.
Értékelés: 7,9/10
A Predator: Halálbolygó már betekinthető a magyar mozikban.
