A Deep Purple lenyűgöző budapesti koncertet adott a Papp László Sportarénában
Október 2-án tért vissza Budapestre a brit Deep Purple zenekar, amely legutóbb 2023-ban koncertezett a magyar fővárosban. A Papp László Budapest Sportarénában megtartott fellépésre szinte teltház gyűlt össze, a közönség soraiban főként középkorú és idősebb rajongók voltak jelen.
A zenekar 1968-ban alakult az angliai Hertfordshire-ben, és az évtizedek során olyan klasszikus dalokat adott a rockzenének, mint a Highway Star, a Space Truckin’ vagy a Smoke on the Water. A hetvenes években több tagcsere is történt: Ian Gillan és Roger Glover távozása után David Coverdale és Glenn Hughes került a zenekarba, majd Ritchie Blackmore is kilépett. Az együttes 1976-ban feloszlott, de 1984-ben a klasszikus felállás – Gillan, Blackmore, Glover, Lord és Paice – újra összeállt, és elkészítette a Perfect Strangers című albumot. Blackmore 1993-ban végleg távozott, Jon Lord pedig egészségügyi okokból vonult vissza, helyét Don Airey vette át 2002-ben. Steve Morse gitáros 2022-ben köszönt el, helyére Simon McBride érkezett. A jelenlegi felállásban Ian Gillan, Roger Glover, Ian Paice, Don Airey és Simon McBride viszi tovább a zenekar örökségét.
A banda a hetvenes években a vasfüggöny mögött élő magyar rajongók számára csak bakelitlemezekről és rádiófelvételekről volt ismert, majd 1987 januárjában három egymást követő estén léptek fel a Budapest Sportcsarnokban. Ezt követően visszajáró vendégek lettek Magyarországon: 1991-ben, 1996-ban, 1998-ban, 2003-ban, 2006-ban, 2007-ben, 2010-ben, 2013-ban, 2014-ben, 2019-ben és 2023-ban is koncerteztek nálunk.
A jelenlegi turné áprilisban indult Ázsiában, majd Észak-Amerikában folytatódott, szeptember 29-től pedig Európában zajlik. Szófia és Kolozsvár után Budapest következett, a kontinensen november 25-ig koncerteznek, majd Dél-Amerikában zárják az évet.
A koncert előtt egy órával a Deák Ferenc téri metrómegállónál magyar focimezes szurkolók gyűltek össze, mivel ugyanazon az estén rendezték a Magyarország–Grúzia mérkőzést a Puskás Arénában. Az MLSZ előzetesen figyelmeztetett a várható fennakadásokra, a Puskás Ferenc Stadion megállónál pedig két irányba terelték a tömeget, hogy a koncertre és a meccsre igyekvők ne torlódjanak össze. Az Aréna környékén fociszurkolók alapoztak az estére, az utcai árusok zászlókat, sálakat és mezeket kínáltak. A Papp László Budapest Sportarénához közeledve egyre több Deep Purple koncertpólót viselő rajongó tűnt fel.
A beléptetésnél hosszú sorokban várakoztak a nézők, többségük középkorú vagy idősebb korosztályhoz tartozott. A koncert kezdete előtt fél nyolc fele még lehetett állójegyeket kapni, mivel a szervezők korábban csak limitált számban árultak belépőket, a Live Nation közlése szerint technikai okokból visszatartott jegyeket.
A brit banda pontosan 20:30-kor kezdett. A hangosítás nagyjából jól sikerült, bár torzítás így is előfordult, ami visszatérő probléma szokott lenni az Arénában. A színpadképen egy nagyobb képernyő kapott helyet a zenekar mögött, két oldalt kisebb kijelzőkön ment az élőkép, több sor reflektor világította meg a színpadot. A koncert egy kisfilmmel indult, amelyben egy űrutazás után egy idegen bolygóra, mondhatni a paradicsomba tévedtünk, majd a zenekar besétált a színpadra.
A legfiatalabb tag, a 47 éves Simon McBride kivételével a zenészek mind elmúltak vagy közelítenek a 80. életévükhöz, de a színpadi teljesítményük alapján a kor nem jelentett akadályt. A közönség kifejezetten békés volt, az első néhány sort leszámítva a küzdőtéren nem volt tombolás, inkább szolid, bólintásos ritmuskövetés jellemezte. Ian Gillan időről időre megszólította a közönséget, felelevenített egy-egy történetet a múltból – mesélt például 14 kilós fekete macskájáról, akit Kitty Puss Pussnak nevez –, és arról is beszélt, mennyire sokat jelentett nekik ez az este, amit hihetetlennek nevezett.
A produkció a korábbi állomásokhoz képest némileg változott: míg az észak-amerikai szakaszon 16 dalból álló setlisttel készült a banda, Európába érkezve két dallal megtoldották. Az 1973-as When a Blind Man Cries helyett az 1996-os Sometimes I Feel Like Screaming hangzott el – amelyet Szófiában 2020 óta először adtak elő élőben –, valamint előkerült a legújabb lemezen található Sacred Land és az 1970-es Black Night, amely anno kislemezként jelent meg, és csak későbbi újrakiadásokon szerepelt bónuszdalként. A zenészek külön szegmensben mutathatták meg tudásukat: Simon McBride gitárjátéka és Don Airey orgonajátéka is hallható volt, utóbbi Liszt Ferenc II. Magyar rapszódiájának egy részletét is eljátszotta, amit elsöprő tapsvihar követett. A közönség nagy ovációval fogadta a Smoke on the Water, a Space Truckin’ és a koncertzáró Black Night című dalt is.
