Posztumusz Nádas Péter-kötet jelent meg Most az egyszer címmel
Most az egyszer címmel, posztumusz jelent meg Nádas Péter Kossuth-díjas író új kötete. A mindössze nyolcvanhat oldalas esszékötet, amelyet a kiadó röpiratként jellemez, egyszerre szolgál az életmű lezárásaként és korunk kihívásainak látleleteként.
Nádas Péter 2026. augusztus 26-án hunyt el. A kritikusok szerint életművét már a szerző életében, a Halott barátaim című kötettel lezártnak tekintették, ám a Most az egyszerrel most mégis egy újabb mű került az olvasók elé. A kötet ráadásul nem az egyetlen posztumusz megjelenés: idén októberben az Okapi Press gondozásában napvilágot lát az író verseskötete is, amely azért számít különlegesnek, mert Nádas életében soha nem publikált verseket.
Klímakatasztrófa, demokráciaválság, kapitalizmus
A Most az egyszer szövege a Nádas-esszék esszenciájának tekinthető, amely szinte valamennyi jelentős jelenkori kihívást felveti, hangvétele pedig meglehetősen borúlátó. Az író foglalkozik a klímakatasztrófa jelentette problémákkal, a demokráciák válságával, a fenntartható fejlődés visszásságaival, a túlfűtött pénzpiacokkal, valamint a kapitalizmus kizsákmányoló mechanizmusaival. Szót ejt az emberi önzésről, a felhalmozás elemi vágyáról, a demokraták gyengeségeiről, a populizmusról és a plutokrácia térnyeréséről is.
A kötetben az egyéni életutat állítja szembe a globális folyamatokkal. Álláspontja szerint az ember a túlélés érdekében képes megtéveszteni önmagát, eltűri az erőszakot, majd végül maga is másokon gyakorolja azt. A könyv egyik legerősebb gondolata, hogy a négyévente megrendezett választások már nem osztanak és nem szoroznak többé. Nádas úgy látja, hogy a globalizált világban a szavazásnak lényegében már nincs jelentősége, a nagyvállalatok érdekei pedig mindent felülírnak. Csak a siker és a győzelem számít, miközben a nemzetállami keretek között halmozódó államadóság és az egyéni eladósodás biztosítja a globális pénzpiacok növekedését.
Precizitás és nyelvi virtuozitás
Az írást átitatja a globális összeomlás kísértete. Nádas a rá jellemző precizitással és nyelvi virtuozitással rögzíti az eszkalálódó problémákat, megoldási javaslatokkal azonban nem él. Ehelyett folyamatosan detektál, felismer és átlát, összefüggéseket teremt az egyéni adottságok és a világban tapasztalható folyamatok között. A kötet nem ad választ arra, hogyan működhetnének jobban a demokráciák, miként érhetne véget néptömegek és a harmadik világ kizsákmányolása, mit várhatunk a mesterséges intelligenciától, hogyan szűnhetnének meg az egyre eszkalálódó konfliktusok, és mi az egyén felelőssége a globalizálódó világban.
A szerző inkább saját mániái felé fordul, az írást saját érdeklődési körével zárja, eljutva a felesleges tudás birodalmába, amely menedéket nyújt a gondolkodó elme számára.
