Ifj. Vidnyánszky Attila új rendezése a Vígszínházban: 4-6
Hónapok óta látható a Vígszínház oldalán és a 4-es, 6-os villamos ablakából is az a két plakát, amely a 4-6 című előadást hirdeti. A produkció címe a 4-6 nevű kocsmát takarja, amelynek terébe a néző már az előadás kezdete előtt beléphet. Ifj. Vidnyánszky Attila legújabb rendezésének premierjén jártunk.
A @LL3t4rgIA (Letargia) című előadásban ott hagytuk el a történetet, hogy a hősök leérettségiznek, és az igazgató beszédet mond. Az igazgató (Ötvös András) most, a 4-6 című új előadásban egy kocsmában fejezi be a mondandóját: a fiatalok vissza fogják még sírni őt és a gimnáziumi éveket.
A Z generáció kilép az életbe, és a Gál Réka Ágota által megformált húszéves Nati szemén keresztül látjuk, hogy mit találnak ott. A kocsmában, ahova pultosnak jelentkezik, nem akarják rendesen bejelenteni, ellenben rommá dolgoztatnák, és ha idő előtt feladja, a könyvelő, Ómolnár Sándor (Szabó Sebestyén László) szerint a szart is kiperelik belőle, ahogy az elődjével tették. A játékszabályokat a „főcsapos” Zsuzsa (Kovács Patrícia) diktálja, még azt is, hogy ki kivel jöhet össze.
A piszoárokkal, mosdókkal és egy zenegéppel is felszerelt vendéglátóipari egységben játszódik az előadás, középen a jól felszerelt pulttal, Zsuzsa birodalmával (díszlettervező: Schnábel Zita). Ez a kocsma a mostani létünket, a jelenkori Magyarországot szimbolizálja. Ide térnek be a futballszurkolók, akik a meccs után átállnak a győztes oldalára, és Zsuzsa Gajdics-hasonmás férje (Borbiczki Ferenc), aki a lomtalanításból hol lámpavasat hoz, hol mentét, hol iratmegsemmisítőt. Itt szól a tévé is, ömlesztve ránk a híreket.
Innen mászik elő egy orosz katona, ide jön a magyar sajátosságokat tanulmányozó angol úriember, és itt találkozunk a Z generáció szüleivel is, akik szintén nincsenek jól – egymással, a gyerekeikkel és önmagukkal sem. A „gyerekeknek” ugrálniuk kell, hogy észrevegyék őket, de még így sem jön létre köztük olyan érzelmi-kommunikációs csatorna, ahol közeledni tudnának egymáshoz.
A személyes élményekből és improvizációkból összeálló történet 2025-ben indul és a 2026. április 12-i választásokkal ér véget, ezért erős a közéleti áthallása is, sőt, egészen direkt módon jelennek meg politikai utalások, szállóigék, óriásplakátokról ismert kampánymondatok. Látjuk, mikor tűnik fel Magyar Péter, és ahogy haladunk az időben, érezzük a feszültségét annak, amit a választások közeledtével az egész ország érzett, jóllehet nézőként már tudjuk a végeredményt.
A zene, mint ifj. Vidnyánszky rendezésében általában, itt is fontos szerepet játszik: az operettel szemben – vagy mellett – dübörög a rap, nem véletlen, hogy a szókimondó stílusáról ismert Szirmai Marcell, azaz Pogány Induló is szerepet kapott az előadásban. Talán soha nem éltek még át akkora hanghatást a Vígszínház 120 éves falai, mint amikor ő kezdett énekelni: beleremegtek a páholyok. A tánc sem marad el, a koreográfus ezúttal is Kondákor Ajsa Panka, a néptáncbetéteket Berecz István tanította be.
Ifj. Vidnyánszky Attila rendezése tele van ötletekkel, olyan szokatlan megoldásokkal, amelyek bevonzhatják a színházba azokat a fiatalokat is, akik eddig talán még soha nem láttak egyetlen előadást sem. Ahogy elmosódik a színpad és a nézőtér közti határvonal, és végül mindannyian úgy érezhetjük, mintha egy nagy, közös házibuliban lennénk, az Tarnóczi Jakab rendezéseire emlékeztet: a budapesti Katona József Színház szándéka is az, hogy megszólítsa az útjukat kereső fiatalokat, és a végkicsengés is hasonló: nem vagyunk jól, és nem is nagyon látjuk, hogy mitől lennénk jobban.
„A @LL3t4rgIA alkotóinak új előadása az érettségi utáni évekre, a fiatal felnőttek és egyetemisták generációjára irányítja a figyelmet. A 4-6 azt vizsgálja, hogyan találja meg a helyét az a nemzedék, amely az elmúlt évek társadalmi és közéleti bizonytalanságai között vált felnőtté” – írja a színház. A helyzet nem valami rózsás, de a fiatalok szeretik a hazájukat, mindezt kirobbanó tehetséggel, ezer százalékon pörgő kreatív energiával és nagy elhivatottsággal mutatják meg.
