Őszinte foci, valódi időutazás Belfastban
Az északír klubfutball körítése és stílusa olyan, mintha a kilencvenes évek végén időkapszulába zárták volna. A város második legrégebbi, még üzemelő stadionjának, a The Ovalnak a pusztuló állapota jelzi, hogy mégis elszaladtak az évtizedek.
A Nottinghamből Belfastba tartó, propelleres ATR 72-es fedélzetén jó húsz magyar utazott a hétfő esti Észak-Írország–Magyarország Nemzetek Ligája-meccs miatt. Volt, aki Szolnokról, volt, aki Miskolcról, és olyan is akadt, aki Budapestről vágott neki a kalandnak. A szolnoki brigád egyenesen a péntek esti, Ukrajna ellen 1–0-ra elvesztett meccsről érkezett a hajnali géphez.
A The Oval Belfast keleti részének ikonikus futballhelyszíne, háttérben a hajógyárak daruival. A Glentoran 1882-ben alakult, a stadion mintegy 130 éve a klub otthona. A második világháborúban súlyosan megrongálódott, 1949-ben térhettek vissza. Azóta érdemi felújítás nem történt, a rozsdafoltoktól itt-ott szétnyílt tetőszerkezet állapota sokat elárul.
A Glentoran a nyolc forduló után velük azonos pontszámmal álló Carrick Rangerst fogadta. A hazaiak 23-szoros bajnokok, 23-szoros kupagyőztesek, tíz Ligakupa-sikerrel. Legutóbb 2009-ben nyertek bajnokságot, a kupát 2020-ban. Az elmúlt négy idényben háromszor végeztek a dobogón, most a nyolcadik helyen álltak.
A mérkőzés a kétezres évek elejére repített vissza, a régi Fáy utcai Vasas-stadion hangulatát idézte. A főlelátó fém és palalapokból épült tetőszerkezete remekül visszaverte a keménymag hangját. A fedett ülőhelyekre 15, az oldalsó állóhelyes kanyarokba 10 font volt a jegy. A kártyás fizetés elvárt volt.
Az első félidő őszinte focit hozott, nagy hazai mezőnyfölénnyel és 2–0-s Glentoran-előnnyel. A duplázó Jordan Jankins második találatánál még a néző is felugrott: 16-17 méterről tekerte a bal felsőbe. Különösebb technikai tudás vagy taktikázás nem nyilvánult meg, inkább ívelések és egy-egy szép egy-két érintős kombináció jellemezte a játékot.
A második félidő küzdelmes volt. A legnagyobb varázslat a szünetben az egyik kaputól a másik mögé átvonuló, mintegy háromszáz fős állószektoros drukkerhad költözése jelentette. Újabb találat nem született.
Szünetben kiderült, senkit nem foglalkoztat, hogy a jegy hová szól, így a 60. perc után lentebb lehetett menni. Az alsó szinten inkább az idősebb korosztály foglalt helyet. Az egyik nyugdíjas néni jobbjában e-cigarettával szidta a játékvezetőt minden a Glentoran ellen meghozott ítéletnél. Ők ketten talán még láthatták azt a The Ovalt, amelyben kerékpár- és salakpálya is volt.
A stadion a következő években csaknem teljesen átépül, erről már döntés is született. Így a múlt egy szeletkéje csíphető el Belfastban, ami pár év múlva már csak képeken létezik majd.
Járt itt 1967-ben a Benfica is a Bajnokcsapatok Európa-kupájában, Eusébióval a soraiban, állítólag 40 ezer néző előtt. A főlelátótól jobbra, a kanyar mögött egy domboldal is található, ahol ma piknikezve nézik a meccseket.
A büfésorban állva a hétfői meccset is felemlegették a helyiek. Négy tippből három döntetlenre érkezett – persze a magyar győzelmet jövendölő nélkül.
