Az északírek csalódtak Szoboszlaiban és primadonnasággal vádolják a magyarokat
Az északír újságírók egy része könnyelmű esésekkel és „primadonnasággal” vádolja a magyar labdarúgó-válogatott tagjait a belfasti Nemzetek Ligája-mérkőzés másnapján megjelent lapokban. A kritikákat részben a hazai csapat szövetségi kapitányának, Michael O’Neillnek a szavai alapozzák meg, aki úgy fogalmazott, hogy a játékvezető felfogásának és a párharcokban kényelmes magyaroknak is komoly szerepük van abban, hogy futballistái annyi sárga lapot gyűjtöttek be.
Az Észak-Írország–Magyarország (0–0) mérkőzés másnapján megjelent belfasti lapok tükrözik a stadionon belül tapasztalt hangulatot: a helyi újságírók jelentős része elismeréssel adózik Michael O’Neill együttesének erőfeszítései előtt, miközben több szempontból is kritikusak a világranglistán jóval előrébb álló magyar csapattal szemben.
Az Irish Daily Mail szerint Észak-Írország csalódott lehet, mert joggal hihette, hogy megvan a reális esélye a három pontra: a mérkőzés jelentős részében veszélyesebbnek tűnt. Kiemelik Patrick Kelly első félidei két próbálkozását, valamint Isaac Price hajrában leadott lövését, amelyet Tóth Balázs bravúrral hárított. A lap megjegyzi, hogy a magyar válogatott az első félidőben nehezen alakított ki helyzeteket, és csak a szünet után vált kezdeményezőbbé. Schäfer András lövését és Bárány Donát szöglet utáni fejesét említik a veszélyesebb magyar játék példájaként.
A beszámoló kitér arra, hogy négy északír játékos – Shea Charles, Jamie Donley, Isaac Price és Ethan Galbraith – kapott sárga lapot Ricardo De Burgos játékvezetőtől, és finoman odaszúr Szoboszlai Dominiknak is, aki a szerző szerint leginkább azzal tűnt ki, hogy több alkalommal heccelte a Windsor Park közönségét. Megjegyzik, hogy két meccs után két győzelemmel is állhatna az északír válogatott, a meccs összképe alapján ez inkább elszalasztott esély, mint örömteli rajt a négy ponttal.
A Belfast Telegraph hasonlóan értékelte a 90 percet, de megjegyezte, hogy a hajrában már a magyar válogatott tűnt veszélyesebbnek. A lap Ruairi McConville hajrábeli blokkját emeli ki, a Norwich City játékosa a mérkőzés után azt mondta, számára egy ilyen szerelés szinte olyan, mintha gólt szerezne. Az újság pozitívabban értékeli a négypontos rajtot, és úgy összegzi, hogy a magyarok elleni döntetlen értékes Észak-Írországnak, a magyar csapat pedig kemény ellenfélnek bizonyult.
Ennek némileg ellentmond a lap másik anyaga, amelyben Michael O’Neill szavait összegzi. A szakember elsősorban a magyar játékosok viselkedését kifogásolta: szerinte többször is túlzottan könnyen estek el, illetve a szabálytalanságok után rájátszottak a sérülésre, ami szerinte méltatlan színjáték volt. Külön nehezményezte, hogy a játékvezető elnéző volt a magyarokkal. Úgy fogalmazott, a fizikalitás önmagában nem jelenthet problémát, de szerinte több esetben a magyar játékosok tudatosan a földön maradtak vagy a fejüket fogták, hogy szabadrúgást, illetve lapot harcoljanak ki. Azt is mondta, ezt előre jelezte az öltözőben, mert megfigyelése szerint a magyarok időnként túlságosan kényelmesen viselkednek egy-egy keményebb párharc után.
Összességében a lapok szerint a 90 perc alatt inkább a két védelem dominált. Míg a meccs utáni nyilatkozataikban Schäfer Andrásék a házigazda túlzott keménységét és egy esetlegesen elmaradt piros lapot tettek szóvá, O’Neill kifejezetten büszke volt arra, ahogyan csapata játszott. A fő tanulság az északíreknek az, hogy a csoportban minden ellenféllel szemben meccsben lehetnek.
A The Irish News nyomtatott változatában lényegében csak képriportot közölt a meccsről, a Telegraph-ban viszont egy publicisztika is megjelent. Julian Taylor szerint a 0–0-s döntetlen valóságteszt volt az északíreknek, ugyanakkor a fiatal csapat teljesítménye több szempontból is okot adott a bizakodásra. Kiemeli, hogy Michael O’Neill együttese egy magasabban jegyzett, tapasztaltabb magyar csapattal találkozott, és a mérkőzés jelentős részében megállta a helyét. Figyelemre méltónak tartja, hogy O’Neill több meghatározó játékos – köztük Daniel Ballard és Conor Bradley – nélkül is versenyképes csapatot tudott pályára küldeni. A cikk összképe szerint a 0–0 nem kudarc, hanem megmutatta, hol tart a fiatal csapat, és mely területeken kell előrelépnie. Taylor külön említi Shea Charles, Isaac Price, Jamie Donley és Daniel Ballard teljesítményét, és úgy látja, az együttes megfelelő alapokról folytathatja.
