Tóth Krisztina: Kilopták alólunk az országot
Tóth Krisztina 2026. október 1-jén a Francia Nagykövetségen vette át a Művészetek és Irodalom Érdemrendjét. Az író-költő nagyinterjúban beszélt arról, hogy a kultúrát ismét politikamentessé kellene tenni, mert az írói munka ma sokaknak megélhetési küzdelmet jelent.
Úgy látja, Magyarországon lassan enyhül az elmúlt évek hiszterizált légköre, és a magyar állami díjak a NER alatt elvesztették a hitelüket. Az őt ért sajtótámadásokat feldolgozta, de nem bocsátotta meg.
Fiatal kora óta erős kapcsolata van a francia kultúrával. A díj annak is szól, hogy több mint húsz francia szerző műveit ültette át magyarra. Hatéves korától tanult franciául, a Szív utcai általános iskolában a francia volt a kötelező nyelv.
Húszévesen került Párizsba, ahol először bébiszitterkedett és takarított, később ösztöndíjjal tanult. Az első év magányos és nehéz volt, de megtanulta, hogy nehézségek között is talpon tud maradni.
Később kortárs francia költészeti antológiát állított össze Látogatás címmel, amely 1996-ban jelent meg. Nem akarta az egészet maga fordítani, mert tartott tőle, hogy a különböző szerzők hangja hasonlóvá válna.
A francia versek zeneiségét élvezi, de azok nem hatnak rá olyan mélyen, mint a magyar versek. Soha nem gondolkodott azon, hogy franciául írjon, mert a magyar az irodalmi nyelve és munkanyelve.
Arra a felvetésre, hogy a magyar kulturális életben sokan a kormányváltástól várják a megoldást, azt mondta: a kultúra a Maslow-piramis csúcsán van, előbb működő egészségügyre, oktatásra és élhetőbb hétköznapokra van szükség.
Szerinte a társadalmi ingerültség és feszültség csökkent, és fontos, hogy a problémák felszínre kerüljenek. Mint fogalmazott: a változás első lépése a szembesülés azzal, hogy mindent átszőtt a korrupció, hogy kilopták alólunk az országot.
Az irodalom helyzetéről szólva kiemelte: az írók nem délben kelő semmittevők, az írás foglalkozás. Fontos lenne újragondolni a honoráriumokat, amelyek húsz év alatt alig emelkedtek, és komolyan foglalkozni a nyomtatott irodalmi folyóiratok helyzetével.
Szükségesnek tartja a fordítástámogatás újragondolását is, mert a magyar irodalom európai jelenlétéhez érvényes művekre, színházra és koncertekre van szükség, ehhez pedig fordítókra.
